Akiknek élmény az olvasás

Julia Quinn - Mint a mennyben

2012-03-05T10:27:00.001+01:00

Eddig külső szemlélőként vettünk részt a Smythe-Smith zeneesteken, illetve a Bridgerton család párbeszédei által tudjuk, hogy ezek a rendezvények fület sértőek és katasztrofálisak. Most pedig megismerhetjük a Smythe-Smith család érzéseit az immár tizennyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő és hagyományokkal bíró zeneestekről. Időrendileg pedig visszamegyünk egészen Colin Bridgerton Ciprusról való hazatérte előttre.

Történetünk kezdetén a báli szezon kezdete előtt Cambridge-ben tartózkodunk, ahol Lady Honoria Smythe-Smith találkozik bátyja, Daniel legjobb barátjával Marcus Holroyd-dal, Lord Chatteris grófjával. Tizenöt éves barátság válik szerelemé, mely felismerése meglepő mindkettőjük számára.Természetesen előtte még történik egy s más, többek között egy bokaficam, mely súlyos következményekkel jár.

Honoria-nak sajnos egyáltalán nincs ritmus érzéke, de a hallása és az önismerete jó, ezért tökéletesen tisztában van vele, hogy rossz hegedűs. Ahogyan azzal is, hogy ezek a zeneestek borzalmasak. De mivel szereti családját és ezzel ő is részese a hagyománynak emelt fővel áll ki, most már második alkalommal.

Megtaláltam a férfi alteregómat. Marcus csendes, nyugodt, megfontolt, kevesek között tud feloldódik, jobban szeret a háttérben maradni és kicsit sem vágyik a figyelem középpontjába, édesség mániás.

Colin Bridgerton sármjával most is tarol. Lady Dunbury és a sétapálcája továbbra veszélyt jelent.

Irisnek és Sarahnak nagyon szeretném, ha lenne saját könyve. És egy picit csalódott is vagyok, hogy egyik lány sem következik. A történet ugyanis Daniel-lel folytatódik, amiért viszont örülök, hogy a nevelőnő, Anne Wynter rejtélye megoldódik.

A magyar borító hasonló az eredetihez, mely személy szerint nekem jobban tetszik.Viszont mivel ez egy sorozat része, ezért erre se ártott volna ráírni a sorozat címét és beszámozni.

Egy ízig-vérig humorban gazdag romantikus történet.

Kiadja: Gabo Kiadó
Terjedelem: 354 oldal

Sorozat kötetei:

1. Just like heaven (2011) - Mint a mennyben (2012)

2. A night like this (2012)

Susan Elizabeth Phillips - Bonner fivérek

2012-03-02T13:20:00.000+01:00

Chicago Stars 3

Fülszöveg: Dr. Jane Darlington, a zseniális fizikaprofesszor a 34. születésnapján rádöbben, hogy valami hiányzik az életéből: egy gyerek. Bár kétségbeesetten vágyik rá, férjet nem akar. Megtalálni a megfelelő apát azonban nem is olyan könnyű. Jane csodabogárnak érezte magát gyerekkorában átlagon felüli intelligenciája miatt, s elhatározta, hogy gyermekét meg fogja kímélni ettől a szenvedéstől. Vagyis egy nagyon különleges férfit kell választania nemzőapának. Valakit, aki nagyon… nos… buta.

A választás nem másra, mint Calvin Bonner-re, a Stars 36 éves irányítójára esik. De persze nem is tévedhetett volna a férfival kapcsolatban nagyobbat.

Elolvasása után ültem a gép előtt és nem tudtam hogy kezdjem el ezt a bejegyzésemet, mert azonkívül, hogy imádom, nem tudtam mást írni és összefüggő mondatokat alkotni. Talán most sikerül.

Kezdetnek sokkot kaptam. Tényleg vannak olyan fanatikus rajongók, akiknek az az életcéljuk, hogy lefekszenek minél több profi sportolóval egy skalpért és mezért, mint Jodie? Jesszusom!!!

Janenek hiába magas az IQ-ja, lássuk be a terve nem kicsit buggyant és logikátlan, de mégis ez vezetett ahhoz, hogy az első perctől fogva kedveltem. Pontosabban talán inkább onnantól, amikor kiválasztotta magának művésznevét: Rózsabimbó.

Cal egyszerre hihetetlen, szórakoztató és szeretni való, Jane számára sokszor bosszantó is. Egy 36 éves férfi, aki nem akar felnőni, körbe veszi magát 22 éves lányokkal, akik mintha megállíthatnák az időt és öregedését. Majd jön Jane és felforgatja az életét, hiszen egy feleség és egy gyerek számára letelepedést, elkötelezettséget jelent, amire még egyáltalán nem készült fel.

Egymás heccelése, bosszantása, kisebb-nagyobb merényletek egymás ellen, félreértések, melyek gyengédségbe fordulnak át. Imádom ezt a párost!

Megismerkedhetünk Cal családjával. A mindig mindent tudó Anniet imádtam. Ahogy Cal öcsét, Ethant sem lehet nem szeretni. Mellékszálként a szülők, Lynn és Jim kapcsolatával és annak problémáival szembesülünk.

És végül Kevin Tuckert is meg kell említeni, aki sok borsot tört a Bombázó orra alá.

Mindent összegezve: IMÁDTAM és IMÁDOM!

Terjedelem: 426 oldal

Chicago Stars 4

Fülszöveg: Rachel Stone mellől végképp elszegődött a szerencse. Pénze nincs. Otthona és állása sincs. Van viszont egy ötéves fia, akiről gondoskodnia kell és egy fekete füstöt okádó kocsija. A járgány éppen az előtt az autósmozi előtt köhögi ki a lelkét, amelyet Gabe Bonner, a szívtelen férfi renovál, akiből kiveszett az élni akarás. (Mindenki által) imádott feleségét és tökéletes fiát elvesztette egy autóbalesetben, feladta sikeres állatorvosi hivatását, s önmaga árnyékaként tér vissza szülővárosába. Semmire sem vágyik jobban, minthogy mindenki békén hagyja, különösen a gyönyörű, önérzetes, számkivetett, tehetséges bajkeverő. Menekül Rachel elől, aki iránt legnagyobb megdöbbenésére szinte azonnal fellobban benne a szexuális vonzalom, amelyről azt hitte, meghalt a feleségével együtt. Még inkább menekül Rachel fia elől, aki túl sok fájdalmas emléket ébreszt benne. Talán az oroszlánszívű Rachelt az ég küldte, hogy megmentsen egy zord, makacs férfit. Egyikük sem akar kapcsolatot, de a szerelemnek és a vonzalomnak, amelyet egymás iránt éreznek, nem tudnak ellenállni. Két kedves szerelmes indul el a szív mulatságos, megható útján oda, ahol az álmok valóra válnak.

Ez a rész nem igazán illik bele a képe, hiszen Gabe nem sportoló, és lényegében Calen kívül semmi köze a Starshoz. Hangulatában is - különösen az elején - elüt az eddigiektől, főleg az Apafogótól. Sokszor könnyes szemmel és elszoruló torokkal olvastam. Rachel helyzete nagyon kétségbe ejtő, és ő egy olyan anya, akit csak tisztelni lehet, amiért mindent megtesz a gyermekéért. Gabe vívódása is megrendítő volt Chippel szemben. Rachelnek és Gabenek is meg kell küzdenie a démonaival erőt merítve egymásból.

Annie miatt lelombozódtam és hiányoltam. Cal és Jane visszatérnek az 1 éves Rosieval, aki mindig oldotta a hangulatot. Chip és Rosie kapcsolata különleges.

Mellékszálként Ethan révbe érését követhetjük "nyomon". Kedves Bonner atya! Ejnye-bejnye! Hogy nem vette észre azt a személyt, aki évek óta az orra előtt volt?! De azért nagyon édes volt a gyors házassággal. Már csak arra lettem volna kíváncsi a többiek milyen nagyot néztek, mikor közölték velük a hírt...

Kevesebb humor, több dráma, de ugyan olyan elbűvölő és imádnivaló.

Terjedelem: 440

Kiadja: Victoria Kiadó

Marian Keyes - Van valaki odaát?

2012-02-29T07:13:00.000+01:00

Elsőkönyvem volt az írónőtől, és nagy reményekkel vágtam neki, mert jókat olvastamróla. Szeretem a könnyed, romantikus történeteket, főleg azokat amiken jókatlehet nevetni, de ez botrányosan rossz volt, és csak azért írok róla pár szót,mert Könyvmolypárbajra ezzel is jelentkeztem. Többet nem erőszakolom meg magamKeyessel az biztos. Főhősünk egy fiatal nő, Anna, aki ideiglenesen szüleinéllakik. Balesete volt, és most segítségre szorul. Egy idő után elég volt neki ajó kis családi légkör, és hazavágyik New Yorkba. Alig várja, hogy láthassaszerelmét Aidant, akit mintha a föld nyelt volna el. Nem válaszol Annaüzeneteire, nem veszi fel a telefont, és otthon sem találja. A könyvegyharrmadánál ki is derül, hogy Aidan meghalt. Anna nem hajlandó beletörődni,médiumokhoz fordul, hogy beszélhessen a férjével. Ám minden hiába. A könyv végefelé, ami több mint 600 oldal, felfogja végre, hogy imádott férje nincs többé.

Nekem eza sztori nagyon furcsa volt. Mindannyian máshogy reagálunk arra, hogyhaelveszítjük egy szerettünket, de képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan isfelejtheti el azt valaki, ha meghal a férje. Sokkos állapotban sincsenek azemberek hónapokig. El sem tudnám képzelni, hogy annyira nem tudom felfogni hogymi történt, hogy e-maileket írogatok neki, és várom hogy reagáljon. Aztánegyszer csak felkelek, és puff.. Emlékszem mindenre. De még akkor sem adom fel,mert valamilyen úton módon megtalálom majd a kommunikációs csatornát.. Tudom,hogy ez egy könyv, de én még ilyen ostoba gondolattal nem találkoztam.

Arrólnem is beszélek, hogy egyszer nem nevettem a több száz oldal alatt, pedighumoros könyvként hirdetik. A borítóra az van írva: a boldogságkönyvekkirálynője. Kérdezem én, ebben a könyvben ki is volt boldog?

Aszereplők szerintem bugyuták voltak, mondanom sem kell, hogy Anna nem százas,Aidan aranyos volt amíg élt. A lány vissza-vissza emlékszik, ezért sokatmegtudhatunk a kapcsolatukról. Anna családja is nagyon lökött, de rajtuk semtudtam nevetni, erőltetettnek éreztem őket is.

Nemtudok róla többet mondani sem, mert csak tovább szidnám és senkinek nemszeretném elvenni a kedvét tőle, mert nem vagyunk egyformák, másnak még tetszhet.

Kiadja: UlpiusHáz

Kiadás éve: 2008

Terjedelem: 637 oldal

Jill Hathaway: Slide - Mások szemével

2012-02-26T08:35:00.000+01:00

Fülszöveg:

Sylvia Bell egy dologban teljesen biztos – húgának barátnője, Sophie nem önkezével vetett véget életének. Valaki meggyilkolta.
Vivi tudja, mert tanúja volt. Mindenki azt hiszi róla, hogy narkolepsziás, de valójában nem elalszik, mikor elveszti az eszméletét. Ilyenkor valaki más elméjébe jut, és az ő szemével látja a világot. Így csusszant bele a húgába, mikor puskázott a matek dolgozat közben, vagy egy tanárába, aki titokban iszik az órák előtt. Nagyot kellett csalódnia állítólagos legjobb barátnőjében az iskolai bálon. De semmi sem készíthette fel arra, ami egy októberi éjjel történik vele. Hogy egy véres kést szorongató, titokzatos alak elméjébe csúszik, aki Sophie véres teste fölött áll.
Vivi nagyon szeretné megosztani valakivel a titkát, de ki hinne neki? Olyan őrültségnek hangzik, hogy még legbizalmasabb barátjának, Rollinsnak sem meri elmondani, hát még a rendőrségnek. Még ha meg is bízhatna Rollinsban, a fiú az utóbbi időben távolságtartóan viselkedik vele, különösen, mióta Vivi több időt tölt egy másik fiúval, Zane-nel.
Vivi, aki titkok, hazugságok, veszélyes helyzetek szörnyű hálójába keveredik, nem fordulhat senkihez, egyedül kell lelepleznie a gyilkost, mielőtt újra lecsaphatna.

Egy olyan regényt tarthatunk a kezünkbe, ami nálunk jelent meg elsőként, mellyel az írónő debütál majd világszerte hamarosan.
Nos nem lehet kellemes belecsusszani emberekbe, úgy hogy nem tudsz ellene tenni semmit. Kiszolgáltatottá válsz minden szempontból. Nem lehet kiszűrni, hogy azok a tárgyak, amihez hozzá ér, mennyire erős érzéssel töltekeznek fel és amikor megtörténik a teste is kiszolgáltatottá válik. A történet különlegességét egyértelműen Vivi képessége adja. De ha nem lenne elég küzdenie a leküzdhetetlen ellen, akkor otthon sem épp rózsás a helyzet. Édesanyja évekkel ezelőtt meghalt, de azóta a család szétesett és a barátok terén sem bővelkedik. Kiszorul a társaság peremére, és csak Rollinsra számíthat, de mostanában ő is elég távolságtartó. A sablon azért itt is megvan, még ha nem is olyan erőteljesen: új fiú az iskolában, szerelmi háromszög, szokásos tini problémák.

Egyetlen unszimpatikus szereplő volt, ez pedig Scott. Voltak, akiket sajnáltam (pl. Sophie és teljesen más okból az apa. Kissé abszurdnak érzem a szituáció, hogy a két tinédzser lányát minden felügyelet nélkül otthon meri hagyni, akiket elvileg szeret, de a munkája mindenek felett áll.) Voltak, akiket megkedveltem (Rollins, Zane), és voltak semleges szereplők. Vivi nagyon empatikus, ami köszönhető édesanyja korai halálának és képességének is. De hogy ez a képesség hogyan, vagy honnan jött, arról csak tapogatózunk. Azon töprengek, vajon lehetett volna e ezt a szálat jobban boncolgatni. Arra jutok, hogy talán nem. Kerek egész történetet kapunk. Bár számomra egy kérdés mindenképpen lenne, de ez egy nagyon kis apróság.

Testvérek között az elején nem éreztem az összetartozást, egyszerűen elmentek egymás mellett. Lassan oldódott közöttük az a valami, ami szétválasztotta őket, és viselkedtek testvérként. Mattie egy dologban nem mondott igazat a rendőrnek, de hogy még ezt megtette rendben, viszont ez Vivinek hogy nem tűnt fel?

Sylviat szoktuk úgy becézni, hogy Vivi? Angolul látom, hogy Sylviat Vee-ként rövidítik és persze a Vivient is lehet így, de ez nekem akkor is két külön név. Szóval nem értem.

Szövevényes, de azért nem egy bonyolult sztori, viszont megmozgatta az agyamat és teljesen beszippantott. Gyanúsítunk, megrágjuk az indítékot, vagy elvetjük, vagy talonba tesszük. Szinte mindenki rejteget valamit.

Borzongató hatása nem volt, de nagyon elszomorított. Nem értem, hogy juthat el valaki idáig!? Hogy nem gondol arra, aki szereti!? Hamarabb összeállt a kép az indítékkal együtt, mint Vivinek. A végén az egyik szereplő halála megrázott. Neki miért kellett meghalnia? Bár persze ezt a kérdést feltehetném Sophie esetében is, de akkor mitől lenne krimi!? De ennek a szereplő halálán nem bírok napi rendre térni. Ha életben marad, lettek volna komplikációk és biztos nem lett volna neki könnyű, de én azt kívánom bár ne így ért volna véget az ő szempontjából!

Nem tudom lesz e folytatása, ha igen szívesen olvasnám, bár lezártnak érzem.

A könyvért köszönet a Kiadónak!

Kiadja: Egmont Kiadó
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 239 oldal

Susan Elizabeth Phillips - Se veled, se nélküled

2012-02-25T14:17:00.000+01:00

Chicago Stars 2

Főhősnő, Gracie Snow, aki eddig szülei tulajdonában lévő idősek otthonában dolgozott és idős emberek között nőtt fel, de most harminc évesen szeretne új kihívásoknak megfelelni, amikor édesanyja eladja az otthont. Élete legnehezebb munkáját kapja meg azzal, hogy el kell vinnie egy önző, felelőtlen, egoista férfit a forgatásra időben.

Főhős, Bobby Tom Denton, a Chicago Stars legjobb elkapója a történet kezdetén hat hónappal ezelőtt egy végzetes térd sérülés következtében kénytelen visszavonulnia, amit nem visel jól. Elfogad egy filmes szerepet, melyet végül nem hajlandó elkezdeni, mivel ezzel vissza kell térnie szülővárosába. Azonban emberére talál egy olyan nő személyében, akiben a legvonzóbbnak csak a fehérneműit és a lábát találja.

Azokhoz a szőke, nagy mellű csinibabákhoz képest, akik Bobby Tom zsánere, Gracie egy szürke kis egér, melyen rossz frizurája, ormótlan ruhái sem segítenek. Ismét tökéletes kezdéssel indult a történet. Majd ki haltam rajtuk. "Ki bírja tovább idegekkel" játékba kezdenek, amit élveztem, de aztán egy idő után mintha kifogytak volna a szuszból.

Az első részben kiszúrtam magamnak a férfit az elmaradhatatlan stetsonjával együtt, bár egyáltalán nem szaladok a cowboyokért, country zenéért, stílusért és nem Texas állam lenne az első úti célom Amerikában. Érdekes egyéniségnek bizonyult a férfi. Nem üresfejű, sőt nagyon okos és megfontolt, ami az üzletet illeti. Kedves és segítőkész, de nem tudom, miért hagyja, hogy ennyien és ennyire kihasználják. Legyen akármennyi pénze, meg kellett volna tanulnia nemet is mondani. Nem vártam volna tőle, hogy hagyja, hogy mindenki ott húzza le, amikor és ahol csak akarja. Telarosa lakói is számomra döbbenetesek voltak, hogy megkérdezése nélkül használták fel a nevét, a képeit. Rendben, hogy büszkék rá, de könyörgöm Bobby Tom is ember, nem egy csilivili dísztárgy. Ugyanakkor nem lehet kellemes, ha rád erőszakolják az emberek magukat, mint legtöbbször a férfira a nők.

A férfi női közül Gracie az egyetlen, aki azért szeret bele a férfiba, aki és nem a pénzért vagy a nevéért. Hozzá tenném nem tudom miért, amikor a pasi egyfolytában lekezelően bánik vele és egy hét után ő már tudja, mit érez, - jaj!!! Vannak elvei, amik mellett kitart. Bobby Tom nehezményezi, hogy a nő parancsolgat neki, pedig csak szeretné a munkáját végezni, amihez a férfival szemben muszáj felvennie a kesztyűt. Ami ugyanakkor Bobby Tom számára bosszantó, de szórakoztató is. Miért kellene minden nőnek a lába elé vetni e magát? Őszintén szólva nem mindig "jöttem ki vele", sőt csalódtam benne, ahogy Gracievel bánt. Tudjuk milyen nőket "szeret", és nem értette miért jön izgalmi állapotba egy olyan nőtől, mint Gracie. Nem lehet mindenki szép és csinos. Miért próbál semmibe venni egy nőt, akinek nincs nagy melle, aki nem tudja az előnyeit kihangsúlyozni? Miért baj, hogy vonzódik a lányhoz? Amikor magának is lényegében bevallotta, hogy megcsömörlött a felszínességben. Utána meg azért dühöngött, hogy lehet a nő harmincévesen is szűz, amikor érzéki és szenvedélyes? Hát kedvem lett behúzni neki. Nagyon nem csípem azt a viselkedést, és gondolatot, hogy "én vagyok a macsó férfi és majd a lány úgy ugrál, ahogy ő fütyül". Egy nagy frászt! A végére elfúlt a mérgem és csak lehunytam a szemem és szántam, az összes többi hímnemű egyeddel együtt, aki olyan, mint Bobby Tom. Nem tudom, hogy az ördögbe lehet valaki ennyire nehéz felfogású!?

Mellékszálként Bobby Tom édesanyja, Suzy és Way Sawyer kapcsolata bontakozik ki. Nehéz lenne nekem is elfogadni, ha valamelyik szülőm esetleg új kapcsolatba kezdene, ha valamelyikük meghalna. De ahogy Bobby Tomot, úgy engem is rávezetett arra a könyv, hogy attól még nem fogja elfelejteni senki a másikat, ha esélyt adj egy új szerelemre és boldog lesz más oldalán is. Értük jobban izgultam, mint a főhősökért.

Kiadja: Victoria Kiadó

Terjedelem: 398 oldal

Sherrilyn Kenyon - Devil May Cry

2012-02-24T08:38:00.000+01:00

Sötét Vadász 12

Mint tudjuk nem ez a következő kötet a sorozatból, de mivel nagyon megkedveltem Katrát Wulf és Cassandra könyvében, így őt választottam következő áldozatomnak. Főleg azután, amit Natsu árult el róla. Nem tudok spoiler nélkül írni, szóval csak saját felelősségre olvass tovább.

Ez a rész a sors iróniája. Artemisz megfosztotta a hatalmától Sint, ami miatt a férfi tiszta szívéből gyűlöli az istennőt. Aki most fenyegetve érzi magát, ezért elküldi Katrát, hogy állítsa meg a férfit. Az apropója pedig az, hogy Sin legádázabb ellensége lányába szeret bele, és lesz a könyv végére a párja.

Rögtön az elején meglepődtem, hogy Sin valójában több, mint egy Sötét Vadász. A galluk ellen küzd, akik amióta elpusztult Atlantisz és velük együtt a Charonte démonok is (majdnem), az embereket kezdték megtizedelni. Az egyedüli, aki ismeri és felveheti az elfeledett démonokkal a harcot az Sin, aki voltaképpen nem más, mint egy ex-sumér isten.

Sin nem osztogatja a bizalmat. Nagyon tartózkodó, sok csalódás érte, ezért nehéz bárkiben is bíznia. Kattel sértegetéseket zúdítanak egymásra, csipkelődnek. Ez biztonságosabb a férfi számára, mint szembe nézni az érzéseivel, pedig a szíve mélyén tisztában van vele. Óvatossága érthető volt, amiért nem nevezte nevén a dolgot sokáig. Vele ellentétben Katra nem félt kimutatni és kimondani az érzéseit. Ami talán túl gyorsan is történt, bár szerelem volt első látásra. Kat nagy hatással van a férfira, ahogy ez igaz fordítva is és a lány nem az a típus, aki meghunyászkodik, főleg, ha erről a férfiról van szó. Kat őszinte, amiért igazán megszerettem. Nem hagyta annyiban, ha súrlódás volt köztük, addig nem hagyta békén, amíg Sin ki nem bökte és ez nagyon tetszett a kapcsolatukba. Persze Katet ebben segíti apjától örökölt képessége. Ahogy azt is, hogy törődik az emberekkel és emellett nagyon intelligens is, jó nagy adag szarkazmussal. Talán nem kellene egy olyan férfira, mint Sin ezt mondani, de mivel nem találom a megfelelő szót, mégis azt kell mondanom: ketten nagyon édesek együtt. DE hiányzott valami Sinből. Nem tudom megmondani mi, de mindent egybe vetve, nem volt átütő személyiség számomra.

Igazság szerint nem tudom elképzelni milyen lehet Katra helyzete, és ezért nem is értem, hogyan szeretheti Artemiszt. Tudom, hogy az anyja... de akkor is egy önző, rohadék nőszemély, aki mindenkin átgázol! Nem tudom szemet tudnék e minden aljassága felett hunyni a lány helyében, bár persze Katra nagyon is tisztában van jellemvonása minden hibájával. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan gonosz, akit ennyire utálni fogok, mint Artemiszt.

Apa lánya találkozását végig pityeregtem. És minden beszélgetés köztük megérintett.

Ó Ash. Ash, Ash, Ash! Csodálatos, elképesztő ember/karakter vagy! Pokolian kíváncsi vagyok az összes titkára, ugyanakkor félek is megtudni. Már fáj a szívem érte. Belegondolva mostani helyzetébe, fogalmam sincs, én mit éreznék vagy hogyan reagálnék, ha x év után közölnének velem egy ilyen horderejű hírt. Ugyanakkor szívet melengető is volt.

Simi, a sorozat legjobb karaktere. Imádom! Szeretném, ha lenne saját könyve, bár abban nem vagyok biztos, hogy szeretném, ha felnőne - teljesen. Mondjuk kedveltem a Charonte démonokat, abból a kevés kis részből, amikor jelen voltak, (no meg Xirena sem volt semmi), egyszerre őrült és szeretni való népség, de természetesen Simi viszi a prímet és a barbecue szósza.

Amit nagyon élveztem az a rózsaszín flanel pizsama miatt keletkezett gondolatok voltak.

Voltak benne érdekes karakterek, akikre felfigyeltem, mint Damien, bánom is én mi ő, nagyon bírtam a szarkazmusa miatt vagy Xypher, az Álom vadász, akin igazodjon ki az ember, ha tud.

Ismét világ vége közeleg, kisebb harcok a történet közben, a végén a nagy összecsapás, ahogy az szokott lenni, ami ugye áldozatokkal jár. Artemisz lepett meg egy icurka-picurkát. A kegyetlenség az most is csontig hatolt

A remek fordításért köszönet a Könyvrajongóknak!

Susan Elizabeth Phillips - Csak te kellesz!

2012-02-22T13:05:00.003+01:00

Chicago Stars 1

A sorozat ötödik részével kezdtem anno, bár nem tudtam akkor, hogy a Törékeny szív a Chicago Starshoz tartozik. Nem igazán kedveltem meg Phoebe Somervillet, nekem túl keménynek tűnt, aki alig mosolyodik el, és egyszerűen nem voltam kíváncsi a történetére. De amikor a Várom a páromba belekezdtem úgy éreztem, hogy mégis csak az elején kellene kezdeni a sorozatot. Elkezdett zavarni, hogy vannak számomra vakfoltok, így nem volt választásom belevágtam.

Apja halála után, egy kikötéssel Phoebe örökli a Chicago Stars futball csapatot. Szexis külsejéért minden pasi megveszik, de közben sokan úgy gondolják, hogy egy ostoba liba és senki nem számít rá, hogy teljesíteni tudja majd az elvárásokat. Persze semmi tapasztalata nincs a vezetésről. Emellett semmit sem tud a futballról és nem is szereti. De nem kell egyedül szembenézni e a rá váró nehézségekkel.

Itt is van nekünk Dan Calebow, a Starts edzője, akire enyhe kifejezés azt mondani, hogy temperamentumos. Amennyit kiabál, csodálkozom, hogy nem ment el sose a hangja. Meghökkentem viszont, amikor felszedett az elején egy gimnazista lányt, utána megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Phoebevel való kapcsolata fokozatosan változik. Jó párost alkotnak. Ahogy Dan, úgy én is szerettem, amikor a nő felvette a kesztyűt a férfival szemben.

Mindenki beleesik abba a hibába, hogy a nőtt előítéletek színes garmadájával illesse. Pedig én is megtanultam már, hogy a felszín alatt az emberek olykor többek, mint amit bárki feltételez róluk vagy épp amit szeretnének velünk elhitetni. Bár Phoebe fiktív személy, vele is beleestem ebbe a hibába. Nem számítottam rá, hogy ennyire fogom szeretni ezt a nőt. A a ledér és kemény külső mögött egy nagyon rendes, kedves nő áll, aki múltja miatt minden együtt érzést kiváltott belőlem.

A történet szempontjából sem volt semmi elvárásom, egyszerűen csak túl szerettem volna esni rajta. És jött a teljes döbbenet. Nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz, és szeretni fogom. Már az első fejezettől megkapó és élvezetes volt a sztori. Ki gondolná, hogy ennyire szórakoztató is tud lenni egy temetés. Nekem nem igazán tetszik az uszkár. (Nem mintha nem tudnám szeretni őket, csak nálam, ahogy Dannél is a kutya ott kezdődik, hogy német juhász vagy a többi nagy testű kutyus.) Olyan idétlenek, ha rosszul vannak megnyírva, de az amit ki váltott Mici az emberekből az nagyon is tetszett, különösen imádtam a kutyát azért, amilyen kalamajkákat tudott okozni. Elképzelve a jelenteket, egyszerűen fergeteges volt.

Nem értek az amerikai futballhoz. Nem irigylem őket azért, mert rengetek sérülést beszereznek, és hiába van az a sok védőfelszerelés rajtuk. És valahol számomra megdöbbentő, hogy ilyen szinten ölre mennek egy labdáért. De valahogy még sem tartom fair dolognak, hogy azért mert valaki sportoló mocskosul meggazdagszik. Nem az emberekkel van a problémám, és nem azzal amit csinálnak, de például nálunk itthon az orvosok sincsenek megfizetve, akik életeket mentenek. Fizikai munkát végző emberek kapnak minimálbért tíz vagy húsz év után is. Az idő megy és mint tudjuk nem leszünk fiatalabbak, de vannak olyan emberek, akik például gerincsérv mellett is emelgetik a tonnás cementek, holott nem szabadna. Vagy építkezésnél történő balesetben elveszti valaki a karját és nem tud tovább dolgozni. Tesz bárki értük valamit? Nem! Ezek az ember szarba sincsenek nézve! Még a sportolók kint külföldön, de a jobbak valószínű itthon is keresnek milliókat. Azon kívül hogy kockáztatják a testi épségüket, és szeretik ezt csinálni, ami lényegében a munkával összekötött hobbi, nem értem, milyen alapon kaszálhatnak ennyit. Viszont ott van a bibi, hogy ezek a sportolok, ha megfogják a pénzüket, és lesérülnek úgy, hogy nem tudják tovább folytatni, akkor is megtudnának élni egy ideig, de a minimálbérből élők hónapról hónapra élnek, ha bármi gond adódna, mi lesz velük? A fontosabb eseményeket figyelemmel késérem olykor (foci EB, VB, Olimpia, sőt szeretem a jégkorcsolyát és táncversenyeket), de nem vagyok sport rajongó és bizonyára tudnának velem vitatkozni ez ügyben, viszont attól én még úgy érzem, hogy nem a megfelelő emberek és nem egyes szakmák vannak megbecsülve és megfizetve Magyarországon. Nem sajnálom a pénzt senkitől, mert ha az embernek van családja, akkor már gazdagok vagyunk, csak dühítő, ha az ember látja és érzi, hogy güriznek/gürizünk egyik napról a másikra és esélyed sincs hogy előbbre juss. Még mások azt se tudják, hogy szórják a pénzüket. Bocsánat ezért a monológért, természetesen nem a könyvvel voltak problémáim, hanem magával a valósággal. Aztán egy ártalmatlan gondolattól ide lyukadtam ki.

Na de visszakanyarodva egy kicsit a könyvhöz. A mellékszereplők élete is alakul. Phoebe féltestvérével Mollyval is meg kell birkóznia. A tizenöt éves lány nagyon undok vele.

Bobby Tomnál éreztem azt, hogy az ő szerelmi élete egy saját könyvért kiállt. Gyorsan megnéztem, hogy kié a következő kötet, és jaj én úgy szeretem, amikor igazam van.

Kiadja: Victoria Kiadó

Terjedelem:

Susan Elizabeth Phillips - Chicago Stars

2012-02-22T12:46:00.002+01:00

Kemény izmokkal megáldott szexi, gazdag sportolók párra találásának történetei.

1. It had to be you (1994) - Csak te kellesz! (2009)
Dan Calebow & Phoebe Somerville
    Vélemény a könyvről

2. Heaven Texas (1995) - Se veled, se nélküled (2009)
Bobby Tom Denton & Gracie Snow
    Vélemény a könyvről

3. Nobody's baby but mine (1997) - Apafogó (2008)
Cal Bonner & Jane Darlington
    Vélemény a könyvről

4. Dream a little dream (1998) - Álom, édes álom (2008)
Gabe Bonner & Rachel Stone
    Vélemény a könyvről

5. This heart of mine (2001) - Törékeny szív (2003)
Kevin Tucker & Molly Somerville

6. Match me if you can (2005) - Várom a párom (2006)
Heath Champion & Annabelle Granger

7. Natural born charmer (2007) - Született csábító (2007)
Dean Robillard & Blue Bailey

Neil Gaiman - Csillagpor, A Temető könyve

2012-02-21T14:13:00.000+01:00

Annyira sokan dicsérik Gaimant, hogy muszáj voltnekem is beszereznem. Képtelen vagyok eldönteni, hogy tetszik-e a stílusa,mivel nem vagyok nagy fantasy rajongó. Viszont pillanatok alatt bedaráltam akönyveket, mert jól és könnyen olvashatóak, körüllengi az egészet egy mesefeeling, és úgy érzem magam, mint amikor gyerekkoromba mesélt a mamám. Neil ismeseszerűen ír. Tény, hogy a pasi egyeszméletlen fantáziával van megáldva, jó történeteket és szereplőket kreál,mégis hiányzik nekem valami plussz, de képtelen vagyok rájönni, hogy mi az.

A pályafutásomat a Csillagporral kezdtem. A történet Falván játszódik, egy angliai kistelepülésen. Áll itt egy fal, ami elválasztja az embereket a varázslatokbirodalmától. Itt él Tristran is, aki szerelmével Victoriával egy naphullócsillagot lát, és megígéri a lánynak, hogy mindenáron elhozza neki alehullott csillagot. A fal túloldalán számos veszély fenyegeti és furcsaszerzetekbe botlik.

Nem mondanám, hogy ezzel a könyvel mély benyomásttett rám, kikapcsolódásnak jó volt 1-2 délutánra. A szereplőkkel nemszimpatizáltam, főleg Victoriával nem. Egy beképzelt kis liba. Tristran nekemugyan bátornak tűnt, de kicsit naiv volt, viszont a Csillaggal vívottszócsatákon jól lehetett szórakozni, és a halott testvérek beszólásai is nagyonpoénosra sikeredtek. A tájleírás nagyon szép volt, szinte elvágyódtam én is azerdőbe az unikornisok közé. Megnéztem utána a könyv alapján készült filmet is,és az nekem jobban tetszett mint a könyv.

Kiadás éve: 2010

Terjedelem: 212 oldal

A Temetőkönyve volt a következő olvasmányom az írótól. Egy Senki Owens nevű fiú afőszereplője, akinek szüleit és testvérét megölte a Jack nevű. Sen a temetőbentalál otthonra, ahol egy csomó különleges lény él. Egy szellemházaspár neveliőt fel, de találkozhatunk még vámpírokkal és szlírrel is. Sokat tanul atemetőben, és néhány különleges képességre is szert tesz, de amintfelcseperedik érdekelni kezdi a temetőn túli világ. Ha ki akar lépni, akkorszembe kell néznie a Jack nevűvel, aki még 15 év elteltével is vadászik rá.

Az elején nagyon elgondolkodtam azon, hogy leteszema könyvet, mert hülyeség. Nevetségesnek éreztem az egészet. Aztán pár órávalkésőbb elfogytak az oldalak. Egyre komolyodott a történet, és kíváncsi lettemmi történik Sennel, miért akarja Jack ennyire eltüntetni, és érdekelt az is,hogy eljön-e a végén a temetőből, hogy új életet kezdjen.

A következő könyvem Gaimantől, ha meg tudomvalahonnan szerezni, az Amerikai istenek lesz. Erre viszont nagyon kíváncsivagyok, megfogott a történet.

„ Többet ér valamit megélni és elveszíteni mint megsem élni”

Kiadás éve: 2010

Terjedelem: 278 oldal

Kiadja: Agave Kiadó

Susan Elizabeth Phillips - Mindent a szerelemért

2012-02-20T09:19:00.001+01:00

Nem volt időm olvasni négy napig, aztán elérkezett a Valentin nap, engem pedig elfogott a romantikus hangulat és hogy teljesen kiélvezzem keresnem kellett ehhez egy könyvet. Eme könyvre esett a választásom. Nem volt kedvem kísérletezgetni újakkal és az írónőtől olvastam eddig négy könyvet, szóval nem volt ismeretlen számomra és ezzel a könyvével is abszolúte de hozta a színvonalat. És nekem pont erre volt most szükségem.

Belecsöppenünk a rivaldafény kellős közepébe. Georgie York gyerekszínészként lopta be magát az emberek szívébe és bár a sorozat folytatása évekkel ezelőtt befejeződött az emberek még mindig rajongnak érte, ezért nem meglepő, hogy a paparadzók felhajtása a nő válása miatt óriási szenzáció, mely egy év után sem csitul. Georgie, hogy megszabaduljon tőlük újra férjhez szeretne menni. Bramwell Sheparddel évek óta gyűlölik egymást, azonban egy Las Vegasi éjszaka után feje tetejére áll a világuk.

Az önbizalom hiányos főhősnő és a szívdöglesztő főhős újabb története. Ez a regény az ismertség árnyoldalait mutatja be, ahogy azt is, hogy milyenné tesz a pénz, a csillogás, majd amikor hibázol, milyen nehéz lemosni magadról az előítéleteket. Bram volt a kedvencem, noha annyira nem értetem, miért adta a kemény legényt. Beskatulyázták a fiatalkori énjébe, és erre játszik rá, majd Georgie számára jönnek a meglepetések, hogy ez a férfi több és jobb, mint anno volt. Sajnos nehéz kivergődni egy képből és nehéz a bizalmat visszaszerezni, ha az egyszer elveszett. De ahhoz, hogy valaki bizonyítson, nem elég akarnia, kapnia kell valakitől esélyt is erre.

A legjobban azt élveztem ahogy Bram és Georgie egymás idegeire mennek. Ugyan már el lett játszva az is, hogy Las Vegasba megyünk, bulizunk és másnap felébredve rá kell döbbenünk, hogy összeházasodtunk, de még így jól szórakoztam rajtuk. Én viszont számítottam a férfi részéről mocskosabb húzásra is ezzel az esküvővel kapcsolatban. Néha ott találunk szerelmet, ahol nem is számítanánk rá.

Ez volt az ötödik könyvem tőle (közben már elkezdtem a hatodikat is) és kedves SEP rajongók szeretném megkérdezni: az írónő mániája a gazdag, sikeres, szexis pasik?

Nem volt egy nagy fejtörő könyv, hiszen könnyen át lehetett látnia a szálak alakulását, de mind a történetet, mind a szereplőket megszerettem.

Kiadja: Victoria Kiadó

Kiadás éve: 2010

Terjedelem: 432 oldal

Stephenie Meyer - A burok

2012-02-17T09:41:00.001+01:00

Két éve már annak, hogy megvettem ezt a könyvet, demindig jöttek jobbak, amiért nem olvastam el. Most a Könyvmolypárbaj miattigencsak aktuálissá vált, és áldom magam nagyon, mert ez tényleg csodálatosvolt.

Nem úgy indultam neki, ahogy mások. Olvastam jónéhány véleményt, amikben túlnyomórészt Meyer írásával foglalkoznak, és szintenincs is olyan, ami ne említené meg azt, hogy ők a Twilight miatt nem isgondolták volna, hogy egy ilyen remek történetet tud írni. Eszembe nem jutott volna felhozni azAlkonyatot, mert teljesen más a történet, és nyilván más korosztály is lett megcélozvaa könyvvel. És nagyon fel tudom magam húzni azon, hogy olyanok kritizálják akönyveket, akik pár éve még éltek-haltak értük. Szerintem nagyon sokanindítottuk a vámpíros korszakunkat Meyerrel, és természetesen akadnak azótaszép számmal százszor jobb sorozatok, de nem értem miért lett hirtelen ilyennagy divat leszólni a könyveket. És itt tényleg a könyvekről beszélek, nem afilmekről, mert azt tényleg csak leszólni tudom, de azt is a „tökéletesen”kiválasztott szereplők miatt. Visszatérve a könyvekre, én nem szoktam sohaleülni úgy olvasni, hogy hasonlítgatnék. Szerintem semmi értelme. Olyan szintenontják a fantasy könyveket, hogy óhatatlanul is lesznek hasonlóságok, de énezeket nem veszem figyelembe, minden történetnek megvan a saját egyedisége. Mindenírónak vannak jobb és rosszabb könyvei, de hogy valaki azért nem olvassa elpéldául ezt a könyvet, mert Meyer írta, hát az elég nevetséges. Na de nagyonelkanyarodtam már, vissza is térek a Burokra.

A jövőben járunk, és már nyilvánvalóvá vált, hogytöbb bolygón is van élet. A Földet elfoglalta egy idegen faj, akiknek tagjaiirányításuk alá vonták az emberek elméjét. A Lelkek beköltöznek a testekbe. AFöld teljesen más hellyé vált. Nincsenek háborúk, nincsen erőszak, nincshalálos betegség, béke honol mindenhol. Élnek azonban még lázadók a Földön,akik bújkálnak az idegenek elől. Ilyen Melanie is, akit egy szerencsétlenalkalommal észrevesznek a Hajtók. Beköltöztetnek a testébe egy olyan Lelket,aki már szinte minden bolygón megfordult, és fel is van készülve arra, hogynehéz lesz megszoknia új gazdatestét. Egy valamivel azonban nem számol. Melanieis jelen marad. Elárasztja Vándort az érzéseivel, megmutatja neki milyen aszerelem. A lány képtelen ellenállni a heves érzelmeknek, és elindulnak, hogymegtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek..

Én most megemelem a kalapom Meyer előtt, mertbámulatos az a világ amit felépített. A történet kiváló, és tele van szerethetőkarakterekkel, akik tökéletesen kidolgozottak, nagyon jól megismerhetőek. Afülszöveget kicsit becsapósnak érzem két helyen is. Az első ilyen, hogy Melanieragaszkodik ahhoz, hogy legyőzze Vándort ( Vandát). Ezt én egyáltalán neméreztem, jelen van igen, és tanácsokkal látja el, segít neki, de Mel célja csakaz, hogy megtalálja Jaredet, és Jamiet. A második dolog, ami szemet szúrt, hogy ez a világ legszebb szerelmiháromszöge, én ugyanis nem vettem észre, hogy hárman lennének ebben atörténetben, inkább négyen: Melanie, Vanda, Jared és Ian.

A párbeszédek Mel és Vándor között nagyon szépek, ésérdekesek. Fokozatosan átmennek az ellenségeskedésből barátságba,összetartásba. Szerettem azokat a részeket is amikor Vanda az előző életeirőlmesélt, hogy milyen volt az élet más bolygókon.

A szereplőket egytől egyig imádtam, képtelenségbárkit is kiemelni. Sokáig nem tudtam, hogy Iannek vagy Jarednek szorítok. Nemtudom mi van velem, mert a régi Anita rögtön letette volna a voksát Jaredmellett, hiszen itt ő a roszfiú, és valamiért ezekhez vonzódom. Az új Anitaviszont fülig beleszeretett Ianbe. A végét pedig végig izgultam, mert kétféleverzió járt a fejemben, de örülök annak, hogy nem lett igazam, mert nagyonmegszerettem Vandát és szerettem volna ha végre gyökeret ereszt, és boldoglesz.

Ami egy picit nem tetszett, az a kisbetű, és az,hogy nincs sortávolság. Emiatt elég lassan haladtam, de a vége felé már annyiramagával ragadott a történet, hogy fel sem tűnt. Sőt, legszívesebben márolvasnám a következő részt. Ha információim nem csalnak, még két könyvet tervezaz írónő.

Ami még nagyon pozitív dolog nálam, hogy ez a könyvinkább az érzelmi világra, a kapcsolatokra és a belső vívódásokra épült fel, ésnem az volt benne, hogy szétszexelték magukat a szereplők, hanem lassanközeledtek egymáshoz. Teljesen más volt, mint amiket idáig olvastam, pedig jónéhány könyvön vagyok már túl.

Készül a film is, ha minden igaz február 13-ánkezdték meg a forgatásokat. A szereplőgárda el lett találva, bár Ian szerepéreegy kicsit markánsabb pasit képzeltem el. Remélem, hogy jó filmet fognakösszehozni, én nagyon várom azt is. Találtam egy nagyon jó oldalt ami a filmmelfoglalkozik, itt elég frissek az infók.http://burok-film.blogspot.com/

„Ezalatt a sok ezer év alatt nem sikerült azemberiségnek megfejtenie, mi az a szerelem. Hány százalékban fizikális,mennyiben szellemi eredetű? Milyen szerepe van benne a véletlennek, és milyen asorsnak? Miért vallanak kudarcot tökéletes párok, és miért sikerül a leglehetetlenebbpárosításoknak? A szerelem egyszerűen csak ott van, ahol van.”

Kiadja: Agave Kiadó

Kiadás éve: 2008

Terjedelem: 519 oldal

Karen Chance - Megérint a sötétség

2012-02-15T21:30:00.000+01:00

Cassandra Palmer 1

Történetünk elején, amikor Cassie úgy érezte, hogy végre beilleszkedett, van munkája, egy helyes pasi, Tomas a lakótársa, minden nyugodt és akkor rátalálnak régi fogva tartójának, Tonynak a bérgyilkosai. Hamarosan rájön, hogy nincs menekvés sorsa elöl, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ő lesz a következő Phythia, ami azt jelenti, hogy még több ellenséggel és nehézséggel kell számolnia.

Mielőtt folytatnám a sorozatot úgy éreztem az elsőt újra el kell olvasnom, és bizony jól tettem, mert két év alatt sokat felejtettem. Noha nem változott a véleményem róla második olvasásra se. Minden könyv megosztó, de úgy látom ez a könyv különösen az. Vannak, akiknek egyáltalán nem jött be, sőt el se bírták olvasni. És vannak, akik szeretik. Melyik csoporthoz tartozom? Jól tudtam haladni vele, hiszen unalmasnak egyáltalán nem mondható. Pörgés van teljes gőzzel. De nem éreztem az elementáris hatást sem a világ, sem a szereplők iránt, viszont abszolút látom bennük a lehetőségeket. A cselekmény jó volt, bár kissé zsúfolt. Beszippant magába , de túl sok információ zúdul az olvasóra egyszerre, és nincs idő feldolgozni mindezt. Aki egy könnyű kikapcsolódásra vágyik este, annak bizony nem jó választás, mert ez a történet egyenesen követeli a figyelmet és a koncentrációt. Egyáltalán nem tartom egy rossz könyvnek, de olykor a kevesebb több. Talán kevesebb leírás kellett volna és több párbeszéd helyettük, hogy talán ezzel közelebb érezzem magamhoz a szereplőket. A végére egyre jobban belerázódtam az írónő stílusába, viszont nem értettem, miért itt van vége. Most akkor hogyan jutnak vissza? Nem teljesen értem az időutazás működését.

Ami itt nagyon tetszett, hogy történelemből, művészetből ismert alakok bukkannak fel, akik sorsát az írónő beleszőtte a történetbe. Itt vannak:
Drakula testvérei: Mircea és Radu. Mircea a Szenátus tagja, Tony és így Cassie mestere is. A lányon tartotta a szemét, amikor megtudta, hogy Tonynál van a lány. Újra találkozásukkor egy új érzés lobban fel közöttük. Szerelemnek túlzás lenne mondani, a helyes talán a kölcsönös testi vonzalom lenne. Mirceában nekem az volt szimpatikus, hogy mindig őszinte volt a lánnyal és nem hazudozott
A francia történelem talán egyik legvitathatóbb és legrejtélyesebb alakja: a Vasálarcos, melynek szerepébe Louise-Cézár bújik, az írónő saját elméletével, aki az Európai Szenátus tagja és egyben párbajhős.
A reneszánsz kori olasz festő, Raffaello, aki Cassie egyik kedves barátja gyerekkora óta.
Cári Oroszország "Gonosza" vagy az "Őrült pap"-nak is emlegetett, Raszputyin, aki itt sem a jófiú szerepét tölti be.

De rajtuk kívül hősnőnk sem akárkiről lett elnevezve, méghozzá a görög mitológia jósnőjéről: Cassandráról. Nem volt semmi gondom Cassievel, de mégsem lopta be magát a szívembe. Egy okos, értelmes nő, aki tisztában a szabályokkal. Ami nem fér össze azzal, bár értem én a nézetét a bizalomról, de ugyanakkor nem világos, miért nem jut el az is az agyáig, - noha Tomas nem lett a kedvencem -, hogy nem volt más választása. Kiosztották rá a szerepet és neki e szerint kellett cselekedni. Én is becsapottnak érezném magam az elején, de lehiggadva azért nem látnám ennyire feketén és fehéren a dolgot. No persze nem vagyunk egyformák. Viszont azt egyáltalán nem értettem, Tomas, hogy lett ennyire elvakult?! Itt pedig nem a felszabadulási vágyával volt a gondom, az szerintem magától értetődő volt.

Sok-sok jó pasi veszi körül Cassiet (milyen meglepő), de csak egy van, aki nem akarja kivarázsolni a bugyijából, sőt kifejezetten utálja, ez pedig nem más, mint a hadmágus: Pritkin. Nekem ez kifejezetten tetszett, hogy nincs elájulva a lánytól, bár persze a megszállott gyűlölete visszább kellett volna vennie a szimpátiámat, de én bírtam a pasit. Úgy érzem vele "jól ki fogok jönni".

Sok mindennel meg tudok barátkozni a vámpírokkal kapcsolatban, hogy a kereszt, a szenteltvíz, a fokhagyma nem hat rájuk, plusz más egyéb képességeik vannak,de azt, hogy táplálkozáskor nem kell belemélyeszteni a fogukat az alany nyaki ütőerébe, az már nekem teljesen ellentmond a hiedelmeknek. Úgy érzem elrugaszkodottunk ettől a "valóságtól", és ez nehezen megemészthető számomra.

Kiadja: Kelly Kiadó
Terjedelem: 330 oldal

Karen Chance - Cassandra Palmer

2012-02-15T20:52:00.000+01:00

Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről,pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpír?k elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcasonne várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek? Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?

1. Touch the Dark (2006) - Megérint a sötétség (2010)
Vélemény a könyvről

2. Claimed by Shadow (2007) - Árnyék vonzásában (2010)

3. Embrace the Night (2008) - Átölel az éjszaka (2010)

4. Curse the Dawn (2009)

5. Hunt the Moon (2011)

Jean Webster - Kedves Ellenségem!

2012-02-10T09:39:00.001+01:00

Amikor először olvastam a Nyakigláb Apót nem tudtam, hogy van a történetnek folytatása, így most volt először szerencsém hozzá. De ez nem egy újabb Judy Abbott regény, hanem itt az ír származású, vörös hajú Sallie McBride válik főhősnővé. Azok, akik nem ismernék, vagy nem emlékeznének rá, Ő volt Judy legjobb barátnője. Judy és Jervis felkéri Salliet, hogy ideiglenesen vegye át a John Gier Otthon megüresedett igazgatónői posztját. A lány először úgy gondolta, hogy megbolondultak, majd végül belemegy és vele együtt visszatérünk oda, ahonnan Judy elindult. Ahogy a Nyakigláb Apóba, úgy itt is egy szemszögből követhetjük nyomon az eseményeket. A különbség az, hogy a levelek nem kizárólag egy személynek íródnak. Természetesen Judynk kapja a rengetek levelet és bennük a beszámolókat az Otthonnal kapcsolatos megvalósításra váró reformokról, melyeket Sallie szeretne véghez vinni, és hogy mi történik az Otthonban. Nem unatkozik Sallie, ahogy általa mi sem. Jervisnek is íródik elvétve levél, (számomra ellenszenves) Gordonnak, Sallie udvarlójának és Sallie Kedves Ellenségének, aki nem más, mint a skót származású, lobbanékony, hajthatatlan Robin McRae doktor. A lánynak sok mindennel kell szembenéznie, és bizony meggyűlik a baja a gyerkőcökkel, a felügyelő bizottság tagjával, a testület tagjaival, de legfőképpen azzal a konok, szívós doktorunkkal.

Ahogy Nyakigláb Apó, úgy ez a történet is imádni való, de máshogy. Judy szeleburdi bájával, olykor meggondolatlan, de mindig őszinte szavaival, és nehéz sorsával ellentétben Sallie kedves, de komolytalan és könnyelmű (hozzáteszem: az elején). Ami nem meglepő, hiszen meg volt számára a szerető, gondoskodó családi háttér és anyagiakban sem szenvedett soha hiányt. És egy dolog hallani a dolgokról, mint szembesülni velük. Még Judy a szűkölködésből bele kostól Nyakigláb Apónak köszönhetően a jólétbe. Addig Sallienek szembesülnie kell, hogy nincs mindenkinek olyan szerencséje az életben mint neki. És bizony nem kis feladat gondoskodni több, mint száz gyerekről, akik nem kaptak kellő figyelmet, szeretetet, megfelelő ételeket, így egészségileg alultápláltak, és környezetük is lehangoló. Minden tapasztalatlansága ellenére vehemensen kiáll a a gyerekek érdekeiért.

Miközben kezd beleszokni munkájába, mely ő magát is fokozatosan megváltoztatja, magán élete is alakul. Az új szereplők mellett régi ismerős arcok is feltűnnek. Judyról és Jervisről olyan jó volt olvasni, hogy mennyire össze vannak nőve és boldogok.

Nem csak Sallie nyílt, de szellemes stílusa az, ami mosolyt csal az olvasó arcára, hanem a gyerekek is. Mindenki örökölt vagy hozott magával valamit. Valamelyik gyerkőc zárkózott, csendes, valamelyik pedig egy igazi kis ördögfióka vagy huncut kis angyalka. És van ám itt kérem szépen minden, cica lóbálástól kezdve zsömle doblásig. Sajnálja az ember őket, noha ezzel semmire se mennek, de ők sem mások, mint más gyerekek és a csínyeiken majd kihaltam.

Azt kívánom, bárcsak több olyan ember lenne a valóságban, mint Sallie, MacRae doktor, Judy, Jervis és mindenki, aki tett és tesz ezekért a gyerekért! Mert egyikük sem felelős, azért hogy hová született. Bár nem mindig csak rajtunk áll a dolog, de egy felnőtt embernek van lehetősége változtatni az életén. Ezeknek a gyerekeknek nincs, teljesen kiszolgáltatottak ezzel a világgal szemben. Mikor olvastam nem mentek át a gondolataim zord irányba. A könyv hangulat vidám, bohókás, szerethető karakterekkel.

Kiadja: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2007

Terjedelem: 261 oldal

Kerstin Gier - Rubinpiros és Zafírkék

2012-02-08T08:32:00.000+01:00

Időtlen szerelem 1 -2

Ismét egy olyan sorozat amibe úton-útfélenbelebotlottam, amiről csak jókat hallottam, és kiváló idézetek olvastam akönyvekből Molyon. Nem mertem megvenni mert nem szeretem az időutazás témát, sekönyvben, se filmben. 14 évesen viszonylag sok könyvet olvastam német íróktól,és azóta ráadásul tőlük is ódzkodom. Akkor tetszettek, és legszívesebbenhetente vettem volna a tinikönyveket, de visszagondolva elég nevetséges ésgyermeteg történetek voltak. El is ajándékoztam őket tavaly amit bánok, mert nincsenekjó helyen az én drága unokahúgomnál.

Gwendolyn egy olyan családba született, aholtermészetes dolog az időutazás, azonban mindenki úgy hiszi, hogy unokatestvére,Charlotte örökölte az időutazásért felelős gént. Egész életében erre nevelték,megtanítottak neki mindent a történelemről vagy éppen a régebbi koroketikettjéről. Pillanatok alatt felfordulás kerekedik, amikor Gwen bevallja,hogy ő utazgat az időben. Szegénynek ideje sincs megbarátkozni az újhelyzettel, hiszen bármelyik pillanatban eltűnhet. Társául kapja Gideont,akivel az elején finoman szólva nem szeretik egymást. Fő feladatuk, hogy akronográfba begyűjtsék minden időutazó vérét, hogy bezárulhasson a kör. Aprobléma még, hogy senki sem tudja mi történik akkor, amikor ez a bizonyos körbezárul..

A Rubinvörös elolvasása után úgy gondoltam az abevezető kötet, elég lassan folydogáltak az események, nem történt semmiizgalmas dolog, talán a szereplőket megismerhettük kicsit, és jókatmosolyoghattunk Gwen és Gideon szócsatáin. De a Zafírkékben sem történt semmiolyan dolog, ami miatt repesve várnám a folytatást. Jól indult, aztán valahogyellaposodott. A végén található kód megfejtése sem lepett annyira meg, sokkalnagyobb dologra számítottam, bár ebből még kisülhetnek érdekes dolgok.

Nem éreztem a Gwen-Gideon szerelmet olyanidőtlennek, nem jött át, hogy ők szeretnék egymást. Semmi gyengéd dolog nemvolt, aztán az első rész végén egy csók, és Gwen olyan féltékeny volt atovábbiakban Charlottra, hogy az már zavaró. Egyszerűen nem értettem honnanjöttek ezek a nagy érzelmek.

A szereplők szimpatikusak voltak, tényleg sokatlehetett nevetni, a második részben Xemerius a vízköpő démon vitte a pálmát, piszokjó beszólásai voltak. Gideont nem sikerült rögtön megkedvelnem, felfuvalkodotthólyag képet adott magáról, csakúgy mint Charlotte. Ő is egy beképzelt liba,aki nagyon lenéz másokat, egyáltalán nem tudtam egy kicsit sem megszeretni.Gwen és barátnője Leslie jó párost alkotott, elég kínos szituációkbacsöppentek, amin képtelenség volt nem nevetnem magam könnyesre.

Úgy egészében véve nem mondom azt, hogy rosszaklettek volna a könyvek, lehet hogy csak rossz időben találtunk egymásra, de elfogom olvasni mindenképpen a befejező kötetet. Remélem, hogy ott azért mármindenre választ kapunk, és megtudjuk végre mi Gwen szerepe ebben az egészben,és a Lucy-Paul szál is megoldódik, mert biztos vagyok abban, hogy nem éppen őka rosszak, és van valami sumákság az egész mögött.

Kiadja: Könyvmolyképző

Terjedelem: 336 oldal; 358 oldal

Kerstin Gier - Időtlen szerelem

2012-02-08T08:29:00.000+01:00

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre - mint derült égből a villámcsapás - a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

1. Rubinrot - Rubinpiros (2010)
Anita véleménye a könyvről

2. Zafirblau - Zafírkék (2011)

3. Smaragdgrün - Smaragdzöld (2012)

Sarah Addison Allen - A csodálatos Waverley-kert

2012-02-06T07:59:00.001+01:00

Odakint esik a hó már lassan 30 centi, és nagyonhideg van. Nem csoda ha ilyenkor az ember valami szívmelengető olvasmányravágyik egy forró teával a kezében, a cicájával az ölében. Jelentkeztem a MolyonÜstökös kihívására, így ideje volt belekezdenem a könyvbe. És mivel az én drága kiscicám le sem szállt rólam egész nap,így egy az egyben befaltam a könyvet, és imádtam. Ennél jobb történetet most keresve semtalálhattam volna, jó volt elszakadni már a tinikönyvektől, és atermészetfeletti lényektől. Egyszerűen szuper volt, minden megvolt benne amikell. Nem volt az a tipikus szerelmes regény, épp csak annyi romantika voltbenne, amire szükség van. Inkább a testvéri kapcsolat helyreállítása és egy újélet kezdete volt a fő téma.

A Waverley család tagjait soha nem fogadta be atársadalom, mindig is különcnek számítottak. Kertjükben jövőbelátó alma terem,és sok más különleges hatású növény. Akad olyan amelynek segítségével látni lehet asötétben, vagy olyan, amely szófogadóvá teszi a gyerekeket. A család eddigitagjai nem osztották meg az emberekkel különleges adományukat, Claire azonbanmás. Party-szervízt működtet, méghozzá hatalmas sikerrel. Van egy húga, Sydneyaki sohasem volt büszke nevére, és elmenekült a városból. Tíz év telt azóta,hogy a két testvér utoljára találkozott, ám egy napon Sydney beállít Clairehezötéves kislányával, és élete pillanatok alatt a feje tetejére áll.

Nem is tudom megmondani mi fogott meg ennyire atörténetben, mert semmi különös nem volt benne, mégis teljesen elvarázsolt ésmagába szippantott. A karakterektökéletesen vannak megformázva. Claire teljesen befordul, hányatott gyerekkoramiatt fél bárkihez is közel kerülni, mert fél attól, hogy elhagyják, és újraszenvedni fog. Sydney megérkezése azonban változást hoz az életébe, merterőlteti, hogy kicsit nyíljon meg, hiszen a szerelem ott kopogtat az ajtaján, Tylerszemélyében, aki nemrégen költözött a szomszédba. Itt lépett képbe a pasi, akitrögtön megszerettem. Kedves, aranyos, vicces, egyáltalán nem erőszakos,türelmesen vár Claire-re. Sydneyt nagyon sajnáltam, hogy el kellett menekülniebrutális férjétől, és sem tudom képzelni mennyire rossz lehet félelemben élni.A szemem sem merném lehunyni, ha állandóan a nyomomban lenne egy őrült, akiennyit bántott. Bay, a kislánya ötéves létére nagyon értelmes kislány, felfogta,hogy mi történik körülötte, és ez nagyon elszomorított.

A könyv nagy hátránya: túl sok szó esik bennejobbnál jobb ételekről, italokról, szóval senki ne kezdjen bele nasi nélkül,mert én is pillanatok alatt megkívántam mindent, úgyhogy nyöszörögtem anyunak,hogy legalább süssön már nekem pár palacsintát.

„– Megyek, megfürdök.
– De hát most fürödtél, délután.
– Bűzlök a kétségbeeséstől.”

Kiadja: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010

Terjedelem: 300 oldal

Julie Kagawa - Vaskirály

2012-02-04T16:34:00.001+01:00

Iron Fey 1

A kiadó ehhez a könyvhöz a "mesevilág" szót fűzte, ami nagyon találó. Az írónő beleszőtt más irodalmi művekből karaktereket, elemeket, és egyes szereplőknek nem félt ugyanazt a nevet is adni. Úgy tűnik ezeknél a tündéres sztoriknál mindig ugyanaz az érzés kerít hatalmába (kivétel: Moning - Tündérkrónikák), méghozzá hogy mesét olvasok. Olyan meséket, amit tizennégy éves kor alatt nem olvasnék fel egy gyereknek, mert nem egy tipikus tanulságokkal szőtt mese. De én szeretem ezeket, szóval ezzel nincs semmi gond, csak azt nem értem, hogy most én nem nőttem ki a tündérekből? Mert csak náluk érzem ezt.

Még eddig senki nem tudta elérni nálam, hogy már az első fejezetben a mennybe legyek, majd rögtön ezután nem tudtam eldönteni sírjak vagy dühömben a falhoz vágjam a könyvet. Boldogságom okozója, hogy Meghanéknek német juhászuk volt, akitől meg kellett válniuk. Máris jön az első kérdés: miért nincs egy négy éves gyerek óvodában? De ha még nincs is, akkor hogy lehet egy négy éves gyereket könyörgöm minden szülői felügyelet nélkül hagyni? Szóval a kutyus miatt egy nagy - nagy fekete pont.

Főhősnő, Meghan. Kedveltem, meg nem is. Az elején együtt éreztem vele. Én is többre vágytam volna, és szabadulni szerettem volna onnan. Aztán rögtön el is felejtettem ezt, amikor le idiótázta a testvérét. Nekem ugyan nincs testvérem, de még az unokatestvéreimnek sem mondanék ilyet, bármennyire is mérges lennék rájuk. De ugorjon tovább. Unalmas életének vége, és legjobb barátjával egy kalandos utazásba kezdenek, egy számára ismeretlen világba, ahol mindennek ára van és ahol a tündérek kicsit sem kedvesek és megértőek. Esetlenségén, hogy folyton talpra kellett rántani, meg a sok sikoltozásától csak a szememet tudtam forgatni. Persze nincs tisztában a saját erejével, de engem zavart volna - még ha félnék is az ismeretlentől -, ha ennyire kiszolgáltatott lennék, és ennyire szükségem lett volna mások védelemére - még ha ilyen kísérőim is vannak. Viszont néha voltak jó húzásai, és jó gondolatai, amik kihúzták a pácból. De voltak olyan megmozdulásai is, amitől a fejemet fogtam volna, ha nem lett volna szükségem a két kezemre, hogy tartsam a könyvet. Miért Árnyudvarba indul, amikor megkapta az üzenetet, hogy Vas Udvar az úti cél?
Aztán ott van az első látásra szerelem, amit én nem tudtam elhinni nekik. Mert amikor kutyaszorítóba kerültek, nem az volt az első gondolata Meghannek, hogy mi lesz általánosságban a herceg nélkül vele. Hanem hogy úristen ott marad egyedül "sötét, torz helyen". Nem is igazán ismerik egymást, egyik oldalról sem éreztem át, hogy ez egy olyan mindent elsöprő nagy szerelem lenne. Egy bimbózó románcnak tudnám mondani, ami a herceg részéről erősebb, mert azt el kell ismernem, hogy nem mindenki fogadta volna el az alkut és ment volna egy olyan helyre, mely legyengíti.

"Bravó! - (...) - A Téli herceg és Oberon tréfamestere egyességet köt. Itt a világ vége." by Kacor. Az Elíziumtól kezdtek érdekessé válni a dolgok számomra, de onnantól lett izgalmas, hogy a kis csapat összeállt. Ash és Puck ősi ellenségek, azelőtt és azután is, hogy kiderült mi áll ennek az ellenségeskedésnek a hátterében úgy éreztem, hogy nem akarják igazán megölni egymást. Szerintem élvezik a macska egér játékot, hadakozást, a csatározásokat. Ez egy elhamarkodott fogadalomnak tűnik, melyet visszavonni nem lehet, de amit egyikük sem bán, hogy mindig elhalasztódik a végső összecsapás.

Kedvenc karakterem: Kacor. Imádtam a macseszt, nagyon nagy figura. Agyafúrt, szarkasztikus, nem lehet nem szeretni. Imádtam, amikor azt válaszolta, mintha ez mindenre magyarázatot adna, hogy "Macska vagyok".

Bár nem egy eget rengető sztori, a szereplők és a világ leírásával nem volt gondom, - ugyan voltak a történetvezetésben bakik, de - könnyedén megjelentek előttem a tájak és a karakterek. Olyan problémát vázol fel a tündéreknek, mellyel az életben is szembesülünk. A tudomány fejlődésével és az iparosodással elvettük sok ember munkáját, elpusztítjuk a saját környezetünket, állatokat. (Hány faj van a kihalás szélén?) Nem hiába jöttek létre a természetvédelmi szervezetek. Én úgy gondolom, hogy a tudomány fejlődése egyszerre áldás és átok.

Nem tudni meg mi lett Puckkal, és vannak számomra vakfoltok ebben a világban, és kérdések melyekre nem kaptam meg a választ, szóval kíváncsi vagyok a folytatásra. Mivel ez egy előzetes olvasópéldány, és a könyv valójában Könyvhéten jelenik meg, így kérdés az, mikor jön majd a második rész.

Kiadja: Könyvmolyképző
Terjedelem: 372 oldal

Julie Kagawa - Iron Fey

2012-02-04T16:32:00.001+01:00

Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni... és otthon sem.

Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismert.

De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni, hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderült, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni... és hogy megtalálja e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

1. The Iron King (2010) - Vaskirály (2012)
Vélemény a könyvről

2. The Iron Daughter (2010)

3. The Iron Queen (2011)

3.5 Summer's Crossing (2011)

4. The Iron Knight (2011)

Nalini Singh - Borzongás

2012-01-30T08:22:00.001+01:00

Egy világ - két faj - állandó küzdelem 3

Amikor elkezdtem rögtön elfogott az a különös sajátos hangulat, ami ehhez a sorozathoz kapcsolódik és a ráhangolódás azonnali volt. Vártam ezt a részt. Izgatott a párosítás: mentál (férfi!) és farkas, az első két rész hasonló párosítása után jó volt egy kis frissítés. És persze érdekelt, mi lesz Brennával azok után, ami történt vele. Őszintén szólva fogalmam sincs milyen lehet, ha megerőszakolnak mentálisan. De már a tudat is önmagában borzasztó. Testvérei Riley és Drew, és persze az egész falka a lány mellett áll. Azonban a lány ösztönösen Judd Laurenhez fordul segítségért. Ahhoz a mentálhoz, akitől mindenki tart, sőt elrablása előtt még ő maga is kerülte. De most valami megváltozott. És összecsap a makacs, gőgös, fagyos jég és a makacs, szenvedélyes, forró tűz.

Eddig is tudtam, hogy a mentálok az Elcsendesedéssel hideg, gépies fajjá váltak. De az ahogyan ők "ki nevelik" a tíz éves Juddból a fájdalmat arra nem találok szavakat. Egy olyan férfinak, akinek elvileg nincsenek érzései és azok az érzések, amiket a lány kivált belőle, számára elfogadhatatlanok. Sok mindennel kell megbirkóznia, mert menekülés nincs, még ha akarna se. Még Brennának sok mindent kell feldolgoznia, olyan sebeket, amik sose fognak elmúlni teljesen.

Nem volt meglepő viszont, hogy az erotikára csak a végén számíthatok. Olyan szép fokozatosan volt felépítve az érzelmi szál, hogy nekem még az epilógusban szereplő erotikus jelenet sem hiányzott volna már. Van bonyodalom is, amire nem számítottam. Bár így utólag belegondolva kellett volna, hiszen róla szól a könyv, ezért kell hogy legyen benne csavar. Kisebb akciók, melyek egyszerre keltenek bennem feszültséget, izgatottságot és olykor szomorúságot. Judd lélegzetelállítóan elképesztő volt, mind az emberi, mind a metál oldala és képességei miatt. Az első betűtől az utolsóig imádtam. Egy kérdés maradt számomra megválaszolatlan: ki a Szellem?

Az eddigi két párosunk is megjelenik, ahol együtt vannak rövidke kis jelenetekben, ami engem boldoggá tesz. Csak eddigi tapasztalatok alapján sajnos lassacskán lemorzsolódnak a szereplők. Viszont azért én még remélem, hogy itt nem fognak olyan feltűnően eltünedezni. Most azonban hiányoltam a két kis leopárd szerelmemet (jelen vannak, de úgy éreztem, még se), de ebben a részben, mivel a SnowDancereknél tartózkodunk, így volt szerencsém egy kis farkashoz, illetve egy érző kis mentálhoz. Aztán Hawke és Sienna, jesszus hol van még az ő könyvük!?

A könyv végén Judd ráébresztett arra, hogy ebben a sorozatban mik fogtak meg. Ami magamnak is meglepetést okozott, hogy nem az alakváltók vannak a lista élén. Velük valamilyen szinten már találkoztam olvasásaim során. Ahogy az életben az állatok, úgy a könyvben ezek az alakváltók is ösztönösek, heves vérmérsékletűek, hierarchiában élnek és ami a legfontosabb, szabadok. Erről olvasni valahogy magától értendő volt és bár nem vagyok farkasos sztorik fan, ez a sorozat mégis levett a lábamról, egyrészről miattuk. Közre játszott az is, hogy nem tinikről van szó, de ezzel szélesítette az alakváltók körét az én palettámon. Legnagyobb elégettségemre a sorozat egyik domináns és uralkodó csoportja a macskák. Viszont akik igazán figyelem felkeltőek számomra, azok a a rideg, kegyetlen, érzelemmentes mentálok. Egyrészről kiráz tőlük a hideg. Ez köszönhető a Mentál Tanács tagjainak és az egész Elcsendesedés programnak. Másrészről viszont akármennyire is elrettentő mégis bámulatot is érzek, amiért egy ilyen programozást fel tudtak "építeni", annak ellenére is, hogy idegenedem tőle. Nem tudnék és nem is szeretnék érzelmek nélkül élni. Mindazonáltal bámulattal adózom az írónőnek is, akinek mindez kipattant a fejecskéjéből.

A borítón szereplő pasi első látásra nem jött be, és így a könyv elolvasása után, egy problémám van vele. Juddra a közömbösség, és a pókerarc jellemző, még akkor is, ha belül vívja a csatáit és amúgy is csak egyetlen egy embernek nyílik meg. Nekem ez az arckifejezés, ami a képen látható, nem passzol ahhoz a mentál katonához, akit a farkasok jégembernek hívnak, még ha ez a jég fel is olvad valamennyire a végére. A fekete színű ing talált, ahogy a gyönyörű havas háttér is.

Kiadja: Egmont Kiadó

Terjedelem: 414 oldal

Nalini Singh és mások - A sötétség angyalai

2012-01-25T10:07:00.000+01:00

Nalini Singh - Angyal és farkasa

Angyali vadász legújabb novellája, mellyel egy eddig ismeretlen darabkát tár elénk az írónő. De hogy mire is számítottam? Nos elmondhatom, hogy nem erre! Raphael "gyógyulni" küldte Noelt Nimra udvarába, akiről az a hír járja, hogy még a kegyetlenségeiről híres Nazarach is tart tőle. Osztottam Elena véleményét, hogy a gyógyulás szempontjából nem egy ilyen angyalhoz kellett volna áthelyezni egy megtört férfit. Erre egy olyan angyallal kerültem szemben, akinek a személyisége abszolút meglepetést okozott. Ezenkívül nagyobb udvartartást is képzeltem el Nimrának. Azt azonban díjazom, hogy nem egy újabb szívtipróval állunk szemben. Noel férfias jelenség, akire ha a teremben van ugyanúgy felfigyelsz, mint például Dimtrire, de még sem az a tipikus szépfiú. A történet kerek egész volt, de szerettem volna, ha magasabb oldalszámmal még teljesebb lett volna a történet, mert így kicsit hiányérzetem van.

Ilona Andrews - Alfák: A kezdetek

"(...) megfelelő mennyiségű humor"? Nem találtam sem szórakoztatónak, sem humorosnak. Ez a másik dimenziós hókuszpókusz egyáltalán nem jött be, ahogyan a furábbnál furább lények és ahogy az egész világ sem. Pozitívumként tudnám mondani: Lucas és Karina karakterét és kettőjük közötti kapcsolat kibontakozását, ami a végén olyan érzést keltett bennem, mintha félbe lett volna hagyva a könyv, és következő résznél majd folytatjuk.

Sharon Shinn - Éji dal

Teljesen magával ragadott ez a történet. Szívesen folytattam volna még, a szereplők kiegészítették egymást és a világ nagyon bejött. És mint ahogy néztem ez a novella a Samaria öt részes sorozat kis darabkája. A semmitől se félő Moirah menekül a múltja elől, és ennek köszönhetően köt ki a távoli Gabriel iskolában, ahol munkába is áll. Folyamatos kíváncsiságának köszönhetően felfedezi a Nagy Ház titkát és annak lakóját. Moriah kihozza a búskomorságból Corbant. Egy angyal, aki elvesztette hitét istenben és önmagában, de mégis megtanult betegségével együtt élni, mindezt egy olykor idegesítő nőszeméllyel az oldalán. Nem hiányzott ebből a történetből semmi, még az erotikus részek sem. Egyszerű és szép történet, melyben fokozatosan találtak egymásra és a 100 oldal ellenére is én el hittem, hogy van együtt közös jövőjük, még úgyis hogy nem lett minden tökéletes.

Meljean Brook - Mennybemenetel

"Lélegzetelállító"? Inkább fojtogató volt. Két főhősünk száznegyven év után találkozik újra. Őrzők lévén sokáig élnek, de könyörgöm ennyi idő kellett ahhoz, hogy Marc észhez térjen? Nekem is rosszul esett volna, mint Radhának, amit mondott a férfi, de mivel tisztában volt a férfi hitével, akkor miért tartott ennyi ideig, hogy újra közeledjen és nyisson Marc felé? Vicc az egész. Illúziós részekbe nehezen rázódtam bele, és amire ez sikerült volna szerencsére vége lett.

Összességében Nalini Singhtől megkaptam a szokásos stílust, amiért megszerettem. Lett egy új felfedezettem Sharon Shinn személyében. Adrews történetének folytatásáért nem kapkodnék, de ha meglenne valószínű elolvasnám, míg Brook sztorijának újra olvasásának és esetleges folytatásának esélye nagyjából egyenlő a nullával.

Kiadja: Egmont Kiadó
Kiadás éve: 2011
Terjedelem: 414 oldal

Jean Webster - Nyakigláb Apó

2012-01-23T08:43:00.000+01:00

Még általános iskolás koromban olvastam először. A könyv rendezgetésekkor mindig a kezembe akadt és szerettem volna újra elolvasni. A Molyon lévő kihívás megadta ehhez a végső lökést. A könyv még anyukámé volt, melyet 1976-ban adtak ki, kicsit már megviseltebb, és nagyon gondolkodom rajta, hogy be kellene szereznem egy frissebb példányt, mielőtt a könyv szétesne.

Sok idő telt el az első olvasásom óta és őszintén szólva csak arra emlékeztem, hogy tetszett és valamilyen szinten ez a könyv formálta azt a nézetemet, hogy a Judyhoz hasonló gyerekek jobban megbecsülik az élet adta lehetőségeket. A könyvet pont száz éve adták ki először és azóta nagyon sok minden változott és ezzel együtt az emberek is. De ettől függetlenül mégis megdöbbentem a mai gyerekek hozzáállásán, amikor karácsony előtt ellátogattam egy gyermekotthonba. Mi a mottójuk? "Ha xy-t túl éltem, akkor qw-t is túl fogom." Ez még nem is lenne baj, ha óvatosak lennék, de a többségük nem az. És vannak olyan igényeik, amikre én egyszerű középosztálybeli se köpni se nyelni nem tudott. De Judy sok esetben mégis rávezet arra, ami nem állhat olyan messze a valóságtól, hogy ezek a gyerekek vajon mit érezhetnek, min mennek keresztül. Mindezt olyan könnyed humorral átszőtt stílusban, ami melegséggel tölt el.

Egy édes kis történet egy szókimondó árva lányról, akinek az ölébe hull egy váratlan lehetőség. Levelei alapján ismerjük meg, hogyan becsüli meg mindazt, amit az élettől és Nyakigláb Apótól kap. Hogyan éli meg ezeket és hogyan változnak az érzései, véleményei 4 év alatt. És persze egy fiatal lány életéből sem maradhat ki a szerelem, így Judy sem lehet kivétel ez alól.

Ahogyan Judyt, úgy minket olvasókat is kíváncsivá tesz a titokzatos támogató kiléte. Könnyedén rá lehet lelni a megoldásra, persze csak ha nem hiszel a véletlenekben. És ezzel, hogy rájössz ki is Ő, vagy ha újra olvasod, válik még szórakoztatóbbá a könyv. Egyetlen egy dolgot sajnálok, hogy nem ismerhettem meg Nyakigláb Apó érzéseit: hogyan alakultak át az érzései Judy iránt. Az nem kérdéses, hogy felkeltette az érdeklődését, kíváncsivá is tette, olyannyira, hogy találkozott is vele, (persze Judy erről mit sem sejtett) és aztán valami sokkal többé vált.

Nyakigláb Apóban egyedül Judy szemszögéből látjuk az eseményeket, az ő érzéseit ismerjük meg, ahogyan a szereplőket is általa. És bár Jervie érzéseit szívesen olvastam volna, mégis imádtam a karakterét. Még akkor is amikor akaratos volt a lánnyal szemben, bár persze akkor is a javát szerette volna. Biztos sok levél megnevettette, főleg amikor a saját családjáról vagy magáról olvasott. Judy hirtelen természetű, sokszor előbb beszél és később gondolkodik, de mindig őszinte. Sosem felejtette el ki Ő és honnan jött, a könyv végére is megmaradt annak az egyszerű lánynak, aki kilépett a nagyvilágba és elindult a John Grier Otthonból.

Van hogy egyedül érzem magam akkor is, mikor körülvesznek az emberek, de nem tehetek úgy, hogy megtudnám érteni, milyen érzés elhagyatottnak lenni. Judynak nincs senkije ezen a világon. Nem számíthat senkire, nem fordulhat senkihez. És ezért is különleges az a kapcsolat, ami Nyakigláb Apóhoz fűzi. Sokkal jobban vágyik szeretetre és családra, mint én, akinek ez születése óta megadatott. Hányszor morgolódok és panaszkodom az élet igazságtalanságain vagy olykor a családomra. Ez után a könyv után olyan kicsinyesnek és hálátlannak érzem magam. Mert hát milyen alapon is kesergek én Judyval szemben? Amikor hozzá képest mindenem meg volt és meg van.

Rövidsége ellenére tele van a könyv jobbnál jobb, és szebbnél szebb gondolatokkal. Szívesen olvastam volna még tovább a történetet. De így is mennyivel más olvasni tízen éves fejjel, mint húszon évesen. Valahogy nem csodálkozom, hogy gyerekfejjel csak annyi maradt meg bennem, hogy tetszik. Nagy vonalakban a történet is meg volt, de akkor sem érthettem meg és nem gondolkodtatott el, mint most. Az sem vitatható, sokkal többet adott a könyv most, mint bő tíz évvel ezelőtt.

Legutoljára kiadta: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2007

Terjedelem: 166 oldal (pöttyös: 175 oldal)

Jeaniene Frost - Síri csendben

2012-01-19T07:48:00.000+01:00

Cat és Bones 3

És megnyílik a föld… síri csendben.

Cat Crawfield és élőhalott szerelme, Bones összeszokott párost alkot. Számos csatát nyertek a halandók oldalán az elvetemült vámpírok ellen, de most fordult a kocka. Cat hiába él rejtőzködő életet, ellenségei leleplezik, és ez akár az életébe is kerülhet. Eközben Bones egykori szerelme, a fekete mágia ismerője is a nyomukban liheg, és Cat ügyessége és esze ez egyszer kevésnek bizonyul a gonosz hatalma ellen. Csakis vámpírösztönében bízhat, ha meg akarja menteni szerelmét a síron túli sírtól.

A tartalomban egy dologba szeretnék belekötni: "Bones egykori szerelme". Ezt vagy idézőjellel kellett volna írni, vagy másképpen megfogalmazni. Hiszen egy egy éjszakás kaland után túlzásnak érzem az illetőt Bones szerelmének titulálni. Engem ez a kifejezés így zavar.

Azt szeretem ebben a sorozatban, hogy sosem unatkozom. Ugyanakkor mindig megnyugtat, ellazít és megnevetett. Van pörgés, van izgalom, van szenvedély és van humor. Jeaniene tudja, hogyan kell megborzongatni több szempontból is, tudja hogyan kell feszültséget keltenie bennem. Sokadjára olvasom változatlanul könnyekben török ki a lassan már betéve tudott poénoktól, csipkelődésektől. No és változatlanul potyognak a könnyeim másért is, holott tudom, hogy úgyis visszajön, hiszen köré épül az egész sorozat... meg persze tudom mi lesz, és mégis... Egyszóval minden meg van, ami nekem kell. Bonesra, Catre, Ianre és úgy ámblokk az egész csapatra sokszor olyan szükségem van, mint fuldoklónak a levegőre.

Cat és Bones immár férj és feleség a vámpír társadalom számára és bár sok szemtanú volt egybekelésüknek úgy tűnik sokukat nem győzte meg ez a frigy és nem hiszik el, hogy Bones érzései erősek Cat iránt. De vannak, akik igen, és próbálják kettőjük kapcsolatát meggyengíteni és egyúttal kezdetét veszi egy háború. És ugye tudjuk, hogy a háborúk áldozatokkal járnak... Akárhányszor olvasom mindig találok "új" részt benne. Persze az nem elfelejtendő, hogy ebben a részben lép színre egy közismert szereplő: Drakula, azaz Vlad Tepes. Kedvelem a pasit, (ahogy szinte kivétel nélkül mindenkit), de ettől függetlenül az én szívemet nem tudta még se annyira megdobogtatni, mint Ian, (ami a mellékszereplőket illeti). Ellenben a furcsa az, hogy Jeaniene nem akarta beleszőni Vlad karakterét a sorozatba kezdet kezdetén, és most ez év nyarán mégis az Ő főszereplésével indít el egy három részes sorozatot. Amiből számomra az jön le, hogy Jeanienenek is egyik kedvence lett Vlad.
Rodneyról csak annyit, hogy "Vivát a sárkányölőnek!" :D Justina esetében végre megláttam az anyát is, és Bonesnak tökéletesen igaza volt, nem kellene Catet hibáztatnia a múlt történtei miatt. Egy gyerek nem tehet arról, hogy megfogan, majd a világra jön. A másik dologban is igaza volt Bonesnak... hogy kicserélődött utána.:D Ellenben egy kicsit félek attól, hogy Bones és Justina kapcsolata enyhülni fog "az idő múlásával".
Annette-ért és Tate-ért nem rajongom, ellenben Juanért egyre jobban.

Viszont többször is eszembe jutott már, hogy hol van a negyedik barát? A három muskétásom (Bones-Ian-Spade) itt van és jócskán kiveszik a részüket a "bulikból". Spade rögtön az első résztől jelen van, még Ian a második részben bukkant fel. De mi lett Timothy-val?

Kiadja: UlpiusHáz
Terjedelem: 336 oldal

Lauren Oliver - Delírium

2012-01-14T18:40:00.001+01:00

Delírium 1

Nincs halálosabb kór a szerelemnél

Megfogadtam, hogy nem kezdek új sorozatokba, és persze rögtön 4 könyvvel nyitottam az évet, amik mind egy sorozat első részei. Szóval, ennyit a nagy fogadalmamról. Megint. Molyon láttam meg a Delíriumot, de sohasem néztem meg miről szól. Aztán egyik nap böngésztem a frisseim között, sok szép idézetre bukkantam belőle, és elkövettem azt a „végzetes” hibát, hogy rákattintottam. Elolvastam a tartalmát, és beleszerettem. Mivel nincs semmi nálunk, amivel kikúrálhatnának az állandó könyvrendelésből, megvártam a fizetést, és megvettem.

Ismét egy disztópia. Nem sokkal a Matched után olvastam ezt a könyvet, és úgy érzem pontosan ezért rázódtam bele elég nehezen. Sok a hasonlóság a két sorozat között. Csakúgy mint ott, itt is sok mindenre szabályok vannak. Itt azért legalább nem mondják meg az embereknek mit egyenek, vagy éppen mit csináljanak a szabadidejükben, de a felügyelők állandóan járőröznek a kijárási tilalom után, és lesik mindenki lépését. Egy rossz mozdulat, egy puszi, egy ölelés, de elég csak egy kézfogás, és vége a játéknak, ha még a Kúra előtt van az illető. A Kúrán minden ember kötelezően átesik 18 éves korában. Mindenkiből kiölik a szerelemre való hajlamot. Ezután választanak nekik párt, és együtt fogják leélni az életüket. A 17 éves Lena is a Kúra előtt áll. Alig várja, hiszen édesanyjával végzett az amor delíria nervosa nevű betegség, nővérét pedig sikeresen kikezelték. Nagyon meg van ijedve, hogy ez vele is megtörténhet. Ám Lena sem kerülheti el a sorsát. Megismeri Alexet, és gyökerestől megváltozik az élete. Megfertőzi a betegség, és csakúgy, mint édesanyja, nem akar tőle megszabadulni. A napok viszont egyre fogynak, mivel a Kúra elvégzésének időpontja adott..

A könyv témája örök, mégpedig a szerelem. Viszont ez az érzés sajnos nem tart örökké. Nagyon kíváncsi voltam arra, milyen az, amikor ez egy betegség. Milyen az, amikor szó szerint kiírtják az emberekből ezt az érzést. Talán éppen azért kellett annyira ez a könyv, mert egy kisebb ( na jó, inkább nagyobb) szerelmi válságban szenvedek. Elgondolkodtatott ez az egész Kúra dolog. Egy kissé talán túlzás ez az egész történet, mivel a könyvben mindenkit az őrületbe kerget, vagy a halálba küld hogy elszakítják a párjától. Nem igazán ismerem a statisztikai adatokat, de manapság is számos öngyilkosság oka a szerelmi csalódás, vagy éppen a magány. Vannak olyan emberek, akik nem tudják kezelni a felmerülő problémákat, és nem látnak más kiutat. Őket sem tudom elítélni. Félreértés ne essék, nem vagyok öngyilkos hajlamú, de igencsak megtörne engem is ha elveszíteném a Párom. Pont úgy, ahogy a könyvben szereplők, én sem tudom jelenleg elképzelni nélküle az életem. De lehet, hogy hozzá kéne szoktatnom magam a gondolathoz. Lehet hogy egy ilyen Kúra, hacsak részleges is, jól jönne egy-egy kapcsolatban. Elfelejhetnénk, hogy néha aggódnunk kell azért, ha meglátunk egy nevet a telefonban, aggódnunk kell azért hogy ezekután merre jár a másik fél. Elfelejthetnénk veszekedéseket, fájdalmat. A Kúra után nincs harag, fájdalom, és sárdobálás, békében vannak a felek. Minden olyan, mintha csak egy álom lett volna. Egy szép álom.

De az sem jó, ha megfosztanak minket a választás lehetőségétől. Nem jó senkit arra kényszeríteni, hogy olyan emberrel élje le az életét, akit nem ő választ, Ezekben a könyvekben azonban mégis működik ez a dolog. A felek békességben, harmóniában élnek egymás mellett. Jó lenne? Igen. De nem olyan áron, hogy nem látnánk egymás szemében a csillogást, mikor a másikra nézünk. Pocsék lenne, ha nem nevetgélhetnénk együtt, vagy éppen nem foghatnánk meg egymás kezét az utcán. Nem, nem, és nem. Akkor már inkább szenvedjünk néha a fájdalomtól, a bizonytalanságtól, de éljük meg minden porcikánkkal szerelmet és senkinek ne hagyjuk, hogy megpróbáljon megfosztani ettől az érzéstől. Merjünk bízni abban amit súg a szívünk.

A világot és a szereplőket tökéletesen megismerhettük az első részből. Lena-t, Alex-et, és Hana-t nagyon megkedveltem. Lena nem egy tüzes csaj, nyugodt természete van, nem lázadozik, általában betartja a szabályokat. Alex jó srác, kedves, benne több a tűz mint Lenaban. Ami nagyon tetszett a kapcsolatukban, hogy szépen lassan bontakoztak ki az érzéseik egymás iránt, és amikor Lena kiönti neki a szívét, elmeséli az életét, édesanyjával való kapcsolatát, az valami gyönyörű. Egy olyan világban, ahol nem szabad ölelkezni, táncolni, öröm olvasni a gyerekkorával kapcsolatos dolgokat, ahogy behúzták a függönyöket, táncoltak, mosolyogtak, pusztán csak jól érezték magukat. Hana pedig nagyon jó barátnő. Nem a nyomulós kategóriába való, ahogy a többi könyvben. Hana olyan, akit bármelyikünk elfogadna. Hana-val kapcsolatos az egyik legszomorúbb jelenet. Amikor azt hiszik, hogy a Kúra előtt utoljára látják egymást, nem válnak el jó viszonyban Lenával, de mindketten hallgatnak. Pedig tudják, hogy vége mindennek, nem fognak utána jelenteni egymás számára semmit.

A könyv nagyon tetszett, egyértelműen kedvenc sorozat kategória. Alig várom a folytatást, mert persze a függővég itt is megvan, és legnagyobb sajnálatomra elég rossz helyen.

Kiadja: Ciceró Könyvstúdió
Terjedelem: 408 oldal

Sorozat kötetei:

1. Delirium (2011) - Delírium (2011)

2. Pandemonium (2012)

3.Requiem (2013)

Gondolatok

2012-01-13T14:34:00.000+01:00

Tegnap este ültem az ágyon, néztem a könyveimet, - legalábbis azokat, amik elől voltak, - és próbáltam rájönni, mit is olvassak. Nagyon ritkán van ilyen olvasási válságom. Ott sorakoznak a polcomon a könyvek, a várólistám csak nő, ahelyett hogy csökkenne, és még sincs kedvem egyikhez sem. Aztán felmerült bennem egy kérdés: mitől jobb egy könyv a másiktól?

Nem biztos, hogy jobb egy adott könyv vagy sorozat a másiktól. Egyszerűen csak az számít, hogy mit váltanak ki az emberből. Mennyivel több érzést tud adni az az olvasmány. Az pedig egyénileg változik, hogy mire vágyunk vagy mire van szüksége az olvasónak.

Számomra nagyon fontos a humor. Elképzelni sem tudom az életet mosoly és nevetés nélkül, így a könyvekben is előny, ha a karaktereknek van humora.

Milyen karaktereket szeretek?

Erős, önálló, makacs női karaktereket. Makacs az vagyok. Önálló még nem, de az leszek. Erősnek viszont nem érzem magam.

Az öntelt, arrogáns, manipulatív férfi karaktereket. Sokukért rajongok és imádom őket, de miért lyukadok ki mégis mindig Bonesnál?

Anita nem érti, hogy nem unom még?! Nem is tudom mit válaszoltam neki a minap, de azt hiszem rájöttem az okára. Bones olyan karakter, akiben minden olyan tulajdonság megvan az összes létező szempontból, amire én magam is vágyom az életben.

Fantasyk elözönlötték mind a könyvipart, mind a médiát, mind a tv műsorokat... Ezek által egy új világ tárul elénk, és őszintén szólva sokban szívesebben élnék, mint a való világban. Egyúttal a legtöbb paranormális regény meg van spékelve romantikával. Így mivel mindkettőt szeretem, két legyet ütök egy csapásra.

Romantikus könyvek közül azokat részesítem előnyben, amik élethűek, de mégsem nyomasztóak, és nem akarják benne megváltani a világot. A megcsalás állandó téma és ez egy rázós dolog nálam. Mindig keressük a miérteket. De még ha van is rá magyarázat, vajon tényleg számít? Attól a megcsalás megcsalás marad és ezzel fájdalmat okozunk a másik félnek. Mégis szeretnék hinni benne, hogy létezik hűség. Szeretném hinni, hogy az életben is léteznek olyan igaz szerelmek, mint amik ezekben a könyvekben meg vannak írva. Szeretném hinni, hogy nem az egész férfi társadalom egy ganajtúró. De persze lehet, hogy még mindig naiv vagyok. De akkor ezek a könyvek is csak azért íródnak, mert az írók és a célközönség, akik zöme ugyebár maga is nő, csak erre vágyik? Az álmok és a vágyak nem mindig egyeznek a valósággal. Az álmok pedig olyan törékenyek, és olyan könnyen hullanak apró kis darabkákra, mégis remélem, hogy az emberek megtudják becsülni a párjukat és remélem, hogy létezik hűség. Reményre pedig szükségem van, mert nélküle kicsit elveszett lennék.

De egy dolgot biztosan tudok: a kedvencek esetében előfordulhat, hogy elfogult vagyok. Sokszor akkor döbbenek rá az esetleges hibákra, ha olvasom a többiek véleményét, de akkor is rájövök, hogy ez engem nem érdekel, hiszen ha valamit/valakit szeretek, azt minden hibájával együtt is szeretem.

Cynthia Hand - Angyalsors

2012-01-11T09:00:00.001+01:00

Angyalsors 1

Sors vagy szerelem?

Olvastam Nancy ajánlóját a könyvhöz. Volt 500 forint Tescos könyvkuponom, le kellett vásárolni, csak nem hagyhattam, hogy elvészen. Így hát nem sokat teketóriáztam, és vásárlásra adtam a fejemet.

A könyv elejétől a végéig változtak az érzéseim. Nehezen kaptam rá az "ízére". A síelésnél értem el azt a pontot, hogy felkeltette a kíváncsiságomat és kezdtem ráhangolódni. Clara születésnapján pedig szippantott be teljesen a világ. Ez pedig nem tagadom egy bizonyos személynek köszönhető. A srác üde színvoltja a könyvnek, aki mosolyt csal egy lány arcára. Lassan indul el a kapcsolatuk: a szék rugdosástól a szerelemig. Úgy fogadta, hogy mi Clara, mint szerintem egy normális ember fogadná: kiakadt. Aláírom, hogy nem egy sablonos sztori, hiszen maga a főhősnő tökéletesen tisztában van származásával, azzal, hogy mi lesz a célja az életben. Azaz a rendeltetésének kell eleget tennie, de először is ki kell bogarászni, hogy pontosan mi is lesz az. Clara negyedvérű angyal, és mikor elkezdődnek a látomásai és rájönnek körülbelül, hogy mi a teendő, addigi életét hátrahagyva költözik a család Jackson Hole-ba. (Én is szívesen költöznék egy ilyen helyre! Bár engem a cowboyok és a rodeózás sose vonzott, - Tuckerrel kivételt teszek -, de maga a hely gyönyörű.) A vége ellenben teljesen összezavart. Ugyanakkor felteszem a kérdést magamnak, hogy ebben a helyzetben lett volna helyes döntés? Az nem derült ki, hogy mi vagy ki ellen is kell megvívni majd a harcot, hiszen bajokozó van, de fő gonoszunk nincs. Nem egy pörgős és fordulatokban gazdag könyv - a vége persze kivétel. Clara szárnybontogatásáról szól a történet. Esendő angyal, akinek meg kell tanulnia egyet s mást erről az életről. Esendő ember, akinek a szívét megérinti a szerelem.

Bár nem érzem, azt a rajongást, mint egyes sorozatoknál vagy könyvek esetében és a könyv elején nem is gondoltam, hogy ezt fogom mondani, de egyértelműen jó könyv. Gyönyörű képleírásokkal, melyek által életre kel a táj a szem előtt vagy épp egy helyiség, kedvelhető karakterekkel és egyedi fantasy világ megteremtésével. A YA műfaj és egyben angyalos történetek közül a legjobbnak érzem. Tucatjával özönlennek a kérdések a fejemben és emiatt egyértelműen várós a folytatás! Ennek a lépésnek bizonyára lesznek következménye(i), de hogy mi(k)arra 2012 őszén derül fény.

Kiadja: Maxim Könyvkiadó
Terjedelem: 452 oldal

Sorozat kötetei:

1. Unearthly (2011) - Angyalsors (2011)

2. Hallowed (2012)

Chloe Neill - Ha eljön a péntek

2012-01-09T08:36:00.000+01:00

Chicagoland vámpírjai 2

Úgy érzem két könyv után bátran kijelenthetem, hogy új kedvenc sorozatom van. Padlóra küldött, mind a humora, mind a karakterek, mind a világ miatt.

Hősnőnek nincs egy nyugodt perce sem. Épphogy megoldottak egy ügyet, máris bele kell ásniuk magukat a következőbe. Mely miatt Meritnek vissza kell térnie abba a világba, melyet ő mindig került és megvetett. Szerencsére nem kell egyedül a mély vízbe merülni, lesz ám társa...

Ethannel behatóban megismerkedünk, ami a múltját illeti, melyben Lindseynek sok szerepe van. A kis cserfes telepata. Áh igen, a vámpírok van amiben jobbak és ez határozza meg, hogy milyen szerepet/pozíciót töltenek be a házban, például magasabb fizikai erő, mint Meritnél, vagy erősebb telepatikus képességek, mint Lindseynek. Egyúttal Ethan továbbra is kiváló stratéga, jól álcázza érzelmeit, mely egyre jobban kezd repedezni, és teljesen behálózott. De rossz pénz nem vész el! Ellenben meglepődtem, hogy ilyen jól tudnak együtt dolgozni Merittel, hacsak nem kerül szóba az a bizonyos ügy, ami miatt én magam is berágtam a férfira. Mégis élveztem a viszonylagos nyugalmat és hátra dőlve figyeltem és vártam. Majd jöttek az elégedett, helyeslő sóhajok, a fülig érő vigyorok, a kuncogások és a hangos kacagások.

Sokáig nem tudtam mi lett vagy lesz Amberrel. Azért érdekelt volna, hogy egy kicsit kárörvendjek. De ha már itt vagyunk, akkor a "kedves" barátnője is meglapult.

A vége felé már nem volt móka és kacagás. Komolyabbra fordulnak a dolgok. A változások elkerülhetetlenek, melyek hatással vannak a szereplőkre és a kapcsolataikra. Ez teljesen érthető, mindannyian keresztül megyünk rajta, és csak az idő múlásával válik el, milyen erősek is egyes kapcsok. De egy bizonyos személlyel kapcsolatban felmerülnek kételyek, aminek én nagyon nem örülök. Ahogyan annak sem, hogy az a bizonyos bimbózó kapcsolat így alakult. Hiszen, akit kedvelek, abban nem szeretnék sem csalódni, sem szomorúnak vagy keserűnek látni.

Chuck keveset szerepelt, és egy picit hiányoltam is. A többiek viszont kivették a szerepüket most is. A Szöszinek és Lucnak drukkolok. És persze jöttek új szereplők is. Meritnek van egy titka. Én azt hittem szenvedélyesen szeretem én is, de most rá kellett jönnöm Merit mellett a fasorba se vagyok. Eszméletlen, és egyik kedvenc jelenetem volt, több szempontból is. Ugyanakkor jó volt, hogy nem klappolt minden Merrel.

Sok kérdés maradt nyitva és most se tudom letenni teljes nyugalommal a könyvet, de mivel nem tudom mivel állunk szemben, így nincs min idegesítenem magam, és persze Sullivan sem hozott ki a sodromból. Viszont nem bánnám, ha nem kellene sokat várnom a folytatásra! Ami a borítót illeti nekem nem jön be a modell rajta. Egyáltalán nem Merit, és nem is szép.

Kiadja: Alexandra Kiadó

Terjedelem: 423 oldal

Rafael Abalos: Grimpow - A láthatatlan út

2012-01-07T14:51:00.001+01:00

A Grimpow már megjelenése előtt példátlan kiadói sikert ért el. A spanyol irodalom történetében korábban sohasem fordult elő, hogy egy külföldön ismeretlen szerző ifjúsági regényét tíz országban is megjelentessék. A 2005-ös spanyolországi kiadást követően a kötet 2006-ban Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Koreában, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Portugáliában, Görögországban és Oroszországban is megjelent. De vajon mi az, amivel ez a regény ilyen hamar képes volt meghódítani ennyi ország olvasóit? Mindenekelőtt az, hogy a Grimpow rendelkezik a széles olvasóközönség érdeklődését és figyelmét megragadó izgalmas kalandregények összes ismérvével. A középkor misztikus világában játszódó történet egy ősrégi titok birtoklása körül forog, amire az egyház és a király is igényt tart. A főhős, Grimpow, egy kiválasztott, akinek sokszor sejtelmes, sőt veszélyes kalandjai csodálatos világba ragadják magukkal az olvasót.

Ennyit tudtam mindössze a könyvről mikor megvettem. Felemás kritikákat olvastam, vagy nagyon szerették, vagy nagyon nem. Mégis megfogott benne valami a szép borítón kívül. Grimpow barátjával, a tolvaj Dúrlibbal vadászni indul, és egy lovag holttestére bukkanak. A zsebeiben találnak egy furcsa követ, és egy papírdarabot más nyelven írt üzenettel. Különös dolgok történnek: Grimpow amint kezébe veszi a követ, el tudja olvasni az üzenetet, és a lovag teste is hirtelen eltűnik. Úgy döntenek hát, hogy felkutatják a papíron szereplő idegent, hogy választ kapjanak a kérdéseikre, annak ellenére is, hogy számtalan veszély fenyegeti őket. Mások is kíváncsiak arra a titokra, amely érinti az egész emberiséget…

A könyv alapjában véve tetszett, bár egy erős kezdés után az apátságbeli rész vontatott volt, de nem unalmas. Aztán mikor elindultak a kincs keresésére felpörgött a történet megint. Volt egy erős Da Vinci-kód beütése, ami nekem tetszett a középkori környezetben. Amit furcsának találtam viszont, hogy a híres Robert Langdont megszégyenítő módon, eszméletlen gyorsasággal fejtegették meg például a különböző anagrammákat. Alig voltak kérdőjelek, vagy rossz megfejtések, ezek rögtön rájöttek mindenre. Én ilyennel még nem találkoztam, talán a sok ismétlés helyett töprenghettek volna többet. Nem tetszett az sem, hogy a nagy finálé kb. 20 oldalban le van rendezve, és elég bugyuta a végkifejlet.

A szereplőkről nem tudok sokat írni, nem nőnek úgy hozzám, mint egy romantikus könyvben. Ami zavart, hogy fogalmam sincs hány évesek lehetnek, és ezeket a kacifántos neveket is elég volt megszoknom. Grimpow egy nagyon érzékeny lelkű főhős volt. Weinelle-t pedig csak egy koloncnak éreztem, mintha kötelező jelleggel szerepelnie kéne benne egy nőnek, akit megmentenek, aztán velük marad a végéig. Aki szimpatikus volt, az Salietti lovag.

Nem lesz a kedvencem ez a könyv, de tetszett. Viszont ha megkérdeznék kell-e folytatás, nem biztos, hogy igent mondanék. Olvastatta magát, de így is lezárult a könyv. Számomra. A második rész 2009-ben jelent meg, Grimpow y la bruja de la estirpe címmel.

Kiadja: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2011

Terjedelem: 472 oldal

Chloe Neill - A lányok olykor harapnak

2012-01-05T15:19:00.002+01:00

Chicagoland vámpírjai 1

Már nyáron kiszemeltem magamnak, meg is fogott, de aztán meg is feledkeztem róla és nem tértem vissza rá. Ami köszönhető annak, hogy a magyar kiadású könyvekkel sem bírom magam utol érni, nem még belegabalyodni az angol könyvekbe, (bár persze azért tervbe vannak véve). Nagy meglepetésként ért, hogy az Alexandra kiadja a sorozatot, arról nem is beszélve, hogy épp hogy ki jött az első, a második rész is kikerült a forgalomba. A felénél se tartottam, amikor megrendeltem a folytatást és ezzel úgy érzem sok mindent el is mondtam.

Kicsit meglepődtem, mert én abban a hiszemben voltam, hogy ez egy vámpíros sorozat, ami igaz is, de nem csak vámpírok vannak ebben a megalkotott világban, hanem mágusok, alakváltók, nimfák, tündérek, és így tovább. A vámpírok nyilvánosságra hozták létezésüket. Chicagoban 3 ház van: Cadogan, Navarre, és Grey. Melyek feudális rendszer szerint működnek. Ez az egész mizéria hidegen hagyja főhősnőnket, Merit. Azonban egy este megtámadja egy vámpír, majd egy másik, hogy megmentse életét átváltoztatja, ezzel ő maga is vámpír lesz és elkezdődik számára egy új élet és egyben a történetünk. Merit, egy szerethető főhősnő, makacs, csípős humorral, aki tudja mi a hűség, szeretet, akit nem lehet megvásárolni pénzzel és szép ruhákkal, aki sok borsot tőr Mestere orra alá, hiszen ahol megjelenik ott zömében bajt kever. Nem mintha nem lenne elég zűrös a vámpírok helyzete a gyilkosság miatt.

Szerintem nem mondok semmi újat, hogy olvadozom az arrogáns, manipulatív , intelligens, szexis seggfejektől. Bonesért se hiába élek halok, de Ethan? Hm... Ethan Sullivan egy majdnem négyszáz éves vámpírmester, méghozzá a Cadogan házé. Mindig mindent megkap, legalábbis ez eddig így volt... Igen, belezúgtam az első percben, aztán jött a hideg zuhany. És emiatt nem is nevezhető szokásos románcnak, azaz nincs happy end, ami a két főhőst illeti, ami nem is lenne baj, csak hát... az én romantikus szívemnek Ethan hozzáállása Merithez egy tör döfés volt. És igen, kárörvendő vagyok, tudom, de Ethan akkor is megérdemli a "pofonokat", amit a végén kapott és remélem megfogja enni, amit főzött és remélem a guta fogja ütögetni. Én tuti az orra alá is dörgölném, miközben róla tudomást sem vennék. No nem mintha az utolsó része menne, hiszen ha a uraság csettint, akkor engedelmeskedni kell. Viszont minden hülyesége ellenére sem tudom utálni. Imádtam a közös jeleneteiket a lánnyal, persze a végét leszámítva...

Humoros, szórakoztató, ugyanakkor ez a rész a világ megismeréséről szól és Merit beilleszkedéséről, megspékelve az elmaradhatatlan románcokkal, hiszen többek között hősnőnknek több udvarlója is akad egyszerre. Az ágyba hívó szemű Morgan nagyon rafinált, szexi szekundás, aki teljesen megnyert magának.

Mellékszereplők zömét is a szívembe zártam. A lakótárs, Mallory kapcsolata mondjuk kissé gyors volt nekem, de jók együtt. Catcher, Jeff, Luc, Lindsey és persze Chuck Merit.

Remélem holnap mehetek a pick packra a következő részért. Próbáltam én lassabban haladni, de este úgy alakult, hogy bekebeleztem. Így most viszket a tenyerem, kínlódom egész nap, hogy nincs kövi rész.

Kiadja: Alexandra Kiadó

Terjedelem: 383 oldal

Chloe Neill - Chicagoland vámpírjai

2012-01-05T15:18:00.002+01:00

A Cadogan Ház honlapja: http://cadoganhouse.org/

1. Some girls bite (2009) - A lányok olykor harapnak (2011)
Vélemény a könyvről

2. Friday night bites (2009) - Ha eljön a péntek (2011)
Vélemény a könyvről

3. Twice bitten (2010)

4. Hard bitten (2011)

5. Drink deep (2011)

6. Biting cold (2012)

Lara Adrian - A vámpír sírja

2012-01-03T08:15:00.002+01:00

Éjfél szülöttei 6

Egy nő, akit a vér irányít.

Egy férfi, aki bosszúra szomjazik.

Egy hely, ahol találkozik a sötétség és a vágy…

Andreas Reichent a sorozat olvasóinak nem kell bemutatni. A német vámpír már egy ideje segít a Rendnek kisebb- nagyobb ügyekben. Az előző rész végén a berlini menedéket, - ahol Andreas és családja élt -, támadás érte. Mindenkit megöltek és a férfinak a mészárlással kellett szembesülnie, melynek következtében felszínre tőr a képessége. A világ számára azonban ő maga is halott. És ezzel kezdetét veszi a férfi bosszú hadjárata.

Szeretem a sorozatot, ahogyan a fiúkat és párjaikat is egytől egyig kedvelem. Mindig fenn tudja tartani az érdeklődésemet, mindig van, ami miatt kötelezőnek érzem a folytatást. Mindig egy lépéssel haladunk előre az akció szál felgöngyölítésében. Ami számomra pozitívum volt ebben a részben, hogy a lányok is kiveszik a részüket a háborúból és a vége fele érkezett el az a pont, hogy felpörögtek az események és vált izgalmassá a történet.
A 6. résznél tartunk itthon és változatlanul egy sablon szerint íródnak a történetek, ami a szerelmeseket illeti: egy erős, harcos vámpír és egy Kiválasztott. Az írónő úgy alkotta meg ezt a világot, és annak szabályait, hogy nem hagyott kiskapukat, amitől kissé monoton a sorozat. Aprócska változás, hogy a mostani párosunknak, Clairenek és Andreasnak már van közös múltjuk. A férfi Claire-rel való kapcsolata elég viharosnak mondható. Andre elhagyta minden szó nélkül 30 éve, amiért dühében előtört képessége és abból való félelmében, hogy akaratlanul is bántani fogja azt, akit szeret, eltűnt egy teljes évre. Persze erről a lány nem tudott semmit és mire a férfi visszatért Claire már más Társa volt, - hozzá teszem, hogy valahol meg is érdemli. Ahelyett, hogy telefonált volna a lánynak, és legalább annyit mondott volna, ha szereti várja meg, de nem! Kemények vagyunk! Tipikus... *szemforgatás*
Amikor újra találkoznak ennyi év után, - nem meglepő -, hogy 30 év sem változtatott semmit azon a viharos szenvedélyen és szerelmen, amit kölcsönösen éreztek egymás iránt. Végére persze megkapjuk a megszokott happy endet, egyúttal sikerül lebirkózni Andreas csökönyösségét, ami a vége felé egyre bosszantóbbá kezdett válni.

Claire és Wilhelm kapcsolata elég érdekes. 30 éve együtt, de abból ami kiderült és elhangzott, én úgy vettem le nem volt közöttük szex. No nem mintha megvetettem volna Clairet érte, ha mégis, hiszen minden joga megvolt, hogy új életet kezdjen, de az más kérdés, hogy butaságot csinált eme választásával. De a lényeg, hogy most én vagyok túl optimista? Mert az tuti, én nem tudom elképzelni és elhinni, hogy a véríváson kívül több is történt közöttük. És talán nekem jobb is ez így.

Az események alakulása miatt kíváncsian várom a folytatást, melyben utazunk Kade-del Alaszkába.

Kiadja: UlpiusHáz
Terjedelem: 388 oldal

Lara Adrian - Éjfél szülöttei

2012-01-03T07:50:00.001+01:00

Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos. Félig ember, félig démoni lények ők, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő…
Véres háború dúl. A vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban. A Rend közbelép, de harcosainak lelkében sötét titkok rejlenek. Lesznek, akik győzedelmeskednek, és lesznek, akik elbuknak, de minden harcosnak tudnia kell: ha a szerelem megkísérti, csakis egy kiszámíthatatlan és kegyetlen nő képében teszi, és ez még a legkeményebb harcost is térdre kényszeríti.

1. Kiss of Midnight (2007) - A vámpír csókja (2009)
    Lucan Thorne & Gabrielle Maxwell

2. Kiss of Crimson (2007) - A vámpír ölelése (2009)
    Dante & Tess Culver

3. Midnight Awakening (2007) - A vámpír vére (2009)
    Tagen & Elise Chase

4. Midnight Rising (2008) - A vámpír éjjele (2010)
    Rio & Dylan Alexander

5. Veil of Midnight (2008) - A vámpír bosszúja (2010)
     Nikolai & Renata

6. Ashes of Midnight (2009) - A vámpír sírja (2011)
    Andreas Reichen & Claire Samuels
    Vélemény a könyvről

7. Shades of Midnight (2009) - A vámpír (2012)
    Kade & Alexandra Maguire

8 . Taken of Midnight (2010)
     Brock & Jenna Darrow

9. Deeper than Midnight (2010)
    Hunter & Corinne Bishop

Novella:
    A Taste of Midnight (2011)
    Danika MacConn

10.Darker After Midnight (2012)
     Sterling Chase

11.

12.

Nicole Jordan - Az ördögi herceg

2012-01-01T12:03:00.002+01:00

Szerelmi csatározások 6

Kíváncsian vártam, hogy a sok jótékonysági rendezvényt szervező, mindig józan és okos Tess, hogyan fog kompromittálódni. Nem kellett sokat várnom rá, hiszen rögtön az elején megtörténik méghozzá az ördögi herceg becenevet kiérdemlő Ian Sutherlanddel, Rotham hercegével. Aki nem más, mint néhai vőlegényének unokatestvére, aki iránt első találkozásuk óta tiltott vonzalmat érez. Tess már az előző részekben elhatározásra jutott, hogy két év gyász után újra megpróbálkozik a szerelemmel. 23 éves, 4 év telt el a társaságba való bevezetése óta és vágyik családra, gyermekre, gondoskodásra, figyelemre, szeretetre, de legfőképpen meg szeretné ismerni az elsöprő szenvedélyt. Ian mellett semmi kétség, hogy megtapasztalhatja a szenvedélyt, hiszen a férfi kiváló szerető. De a lányt aggasztja, hogy milyen lesz a kapcsolatuk a házasságuk során, mivel négy éven keresztül a férfi ellenségesen viselkedett vele és folyamatosan civakodtak. Viszont Tesst még a veszekedéseik is felpezsdítik. "Túlságosan is férfias és kívánatos, vigye el az ördög." A férfi életre kelti és Ianben is felébreszt a lány olyan érzéseket, melyekre eddig még nem is gondolt. De lehetséges nem minden és mindenki az aminek látszik és amilyennek mutatni akarja magát.

Mivel gyengéim az arrogáns és cinikus férfiak, ezért azonnal megkedveltem Iant, és mindazokért amiket tett, nem volt nehéz elrabolnia a szívemet. Tess-szel pedig már az első rész óta szimpatizáltam: idealista, önálló, kedves és önzetlen. Ian és Tess pároson jókat kuncogtam: csípős riposztok, szócsaták. Ian pedig nem hazudtolta meg a hírét, - ahogy persze Jordan sem -, és továbbra is forr az érzékiség.

Mellékszálban Fanny és Basil szerelmének kibontakozásának lehetünk tanúi. Csodálkoztam, hogy a 3. rész óta nem haladt a kapcsolatuk előbbre, sőt semerre. Persze ennek is előre látható volt a kimenetele.

A másik mellélszál a fawell-i kísértet volt. Nem igazán gondoltam bele, hogy mi lehet az ügy hátterében, de azt nem tudtam volna elképzelni, hogy Jordan belebonyolódna a paranormális műfajba. Minden eddigi szereplő tiszteletét teszi. Lilyt én kedvelem, de most, - bár szerencsére keveset szerepelt -, mégis bosszantó volt és az agyamra ment a kotnyelességével.

Mivel ezzel a résszel befejeződött a sorozat, mely körülbelül egy évet ölel fel és mindenki megtalálta a párját, így ha visszagondolok és ki kellene választanom a kedvenceimet a Szerelmi csatározások részei közül, akkor ezekre szavaznék: 2. rész: Beteljesült vágyak; 4. rész: Visszanyert boldogság; és 6. rész: Az ördögi herceg.

A kiadó szerencsére nem hagy engem Jordan nélkül 2012-ben sem, és a tervek szerint a Paradise sorozat mind a négy része megjelenik.

Kiadja: Victoria Kiadó
Terjedelem: 328 oldal

BÚÉK

2011-12-31T13:07:00.005+01:00

Könyvekben gazdag Boldog Új Évet szeretnénk kívánni minden kedves Olvasónknak!

Egy kis év végi összefoglalóval is készültünk és ha lenne díjátadó, akkor ezekben a kategóriákban nálunk ők a győztesek. Nem az ez évben kiadottak könyvek közül választottunk, hanem az ez évben olvasottak a mérvadóak. Fogadalmakat nem teszünk, mert vagy bejön vagy nem, de terveink azok vannak a jövőre nézve.

Zsani:

Az év borítója: Jenna Black - Káprázat

Az év legnagyobb melléfogása: Jennifer Murgia - Angyalcsillag
Az év legnagyobb meglepetése: Susan Donovan - Csábíts el!
Az év könyve: Nalini Singh - Angyalvér
Az év legjobban várt könyve: Cassandra Clare - Üvegváros
Az év romantikus könyve: Julia Quinn - Mr. Bridgerton csábítása
Az év paranormális könyve: Jeaniene Frost - Sírig hű szerelmed
Az év urban fantasy könyve: Karen Marie Moning - A hajnalra várva
Az év ya könyve: Simone Elkeles - Tökéletes kémia
Az év sorozata: Richelle Mead - Vámpírakadémia
Az év pasija: BONES (Jeaniene Frost - Cat és Bones )
Az év nőcije: Hyacinth Bridgerton ( Julia Quinn - Bridgerton család )
Az év mellékszereplője: ILLIUM (Nalini Singh - Angyali vadász )

2012-es terv: Johanna Lindsey - Malory család sorozatának újra olvasása, illetve Karen Chance - Cassandra Palmer sorozatának folytatása.

Anita:

Az év borítója: Andrea Cremer - Az őrzők

Az év legnagyobb melléfogása: Melissa Marr - Tündérvilág
Az év legnagyobb meglepetése: Becca Fitzpatrick - Hush hush
Az év könyve: Suzanne Collins - Az éhezők viadala
Az év legjobban várt könyve: Darren Shan - A kígyók városa
Az év romantikus könyve: Charlotte Bronte - Jane Eyre
Az év paranormális könyve: -
Az év urban fantasy könyve: -
Az év ya könyve: Suzanne Collins - Futótűz

Az év sorozata: Suzanne Collins - Az éhezők viadala
Az év pasija: CAPAC RAIMI ( Darren Shan - Város trilógia )
Az év nőcije: EMMA ( Sophie Kinsella - Tudsz titkot tartani? )
Az év mellékszereplője: ADRIAN ( Vámpírakadémia )

2012-es terv: Kerstin Gier sorozatának megkezdése és Claudia Gray sorozatának folytatása.

ÉS

Kelley Armstrong - Az ébredés

2011-12-28T13:39:00.001+01:00

Sötét erő trilógia 2

Fülszöveg: Chloé Saunders menekülés közben őrült felfordulást okoz... szó szerint...

Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt - legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességekkel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, véget kell vetni ennek a kísérletnek - örökre...

A történet ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött. Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor az ez lenne: mozgalmas. Egy újabb utazás, ahol egyre jobban megismerjük a szereplőket, miközben ő maguk is ismerkednek az erejükkel, hatalmukkal menekülés közben. Változatlanul az az érzésem, hogy ez egy jó vastag könyv. Az első rész a felfedezésről szól, hogy mivel és kikkel állunk szemben. A második rész a menekülés, ami bővelkedik kalandokban és izgalmakban. És végül a harmadik résznek kell lennie a küzdelemnek, ahol feltárulnak a titkok. Az az ez a kötet így külön választva egy áthidaló rész, ami az első oldaltól sebesen száguldott a végéig egy lebilincselő és érdekes világban, ahol nem tudhatod kiben bízhatsz. Kérdésekre válaszok nincsenek, - inkább csak még több lesz -, ahogyan meglepő fordulatok sem.

Lizt nagyon megkedveltem és örültem, hogy ha máshogyan is, és csak rövid időre, de jelen volt és természetesen remélem még fog szerepelni. Nincs igazság a földön és sokszor a könyvekben sem.

Számomra Derek teljesen elnyomta Simonet, sőt engem most a fiú jelenléte zavart és türelmetlené tett. Derek párti vagyok, ez nem kérdéses, ezért lehetett velem madarat fogatni, hogy a fiú sokkal többet szerepelt, mint a testvére. A lobbanékony és mogorva Derek végre megnyílik Chloénak, és imádtam! Derek érzései és cselekedetei nyilvánvalóak. Bár Ő a csapat legerősebb tagja, mégis a nehéz pillanatokban neki is szüksége van támaszra. Ami kölcsönös a lány részéről is. Kapcsolatuk lépésről lépésre bontakozik ki és remélem, hogy a befejező kötetben beteljesül. Azt pedig nagyon szerettem bennük, hogy mind a ketten elismerik, ha tévednek. Chloé képességével továbbra is okozott borzongató pillanatokat, melyektől kirázott a hideg.

Tori, egy érdekes egyéniség, aki vegyes érzéseket keltett bennem. Egy részről sajnálom és már az első részben tudtam, hogy emögött a beszólogató, sokszor érzéketlen és faragatlan stílusa mögött több lapul. De néha szerettem volna lecsapni.

Rae volt az egyetlen, aki meglepetéssel szolgált, egyúttal nagy csalódás is volt.

Következő részt, gyorsan -gyorsan!

Kiadja: Könyvmolyképző
Terjedelem: 323 oldal

Stacey O'Brien - Wesley, kedvesem

2011-12-27T08:24:00.001+01:00

Egy bagoly és egy lány különös és különleges története

Nagyon szeretem az állatokat. Filmeket, könyveket meséket, jöhetnek minden mennyiségben. A Hachiko film óta igyekszem óvatosan választani, mert a mai napig ha rágondolok arra a kutyusra, elfog a sírás. Azt hiszem mostantól ez a csodálatos kis bagoly is sírásra fog késztetni.

Egy hónapja rendeltem meg ezt a könyvet, Molyon pillantottam meg, és első látásra beleszerettem. Karácsonyra tartogattam, mert egy kedves, szívmelengető történetet szerettem volna most olvasni. Egy nap alatt befejeztem, és imádtam. Többször elpityeredtem, de a végén zokogtam.

Stacey O’ Brien biológus, a vadállatok viselkedésének specialistája. Biológia szakon végzett az Occidental Egyetemen. Jelenleg vadállatmentőként és rehabilitációs szakértőként dolgozik Dél-Kaliforniában.

Stacey 1985-ben, pont Valentin-napon ismerte meg az akkor 4 napos kis gyöngybagoly fiókát, akinek szárnyideg-károsodása volt, így sohasem tudott volna rendesen repülni. Staceyt főnöke kérte meg arra, vigye haza a picit, nevelje fel, és tanulmányozza viselkedését. Felkészült a fogadására, és boldogan várta őt. Nagy szeretetben nevelte fel, 19 évet töltöttek együtt. Minden tiszteletem Stacey-é, amiért feláldozta életét Wes kedvéért, lemondva férjről, gyerekekről.

Wesley különleges bagoly volt. Imádott játszani, mindenre kíváncsian vetette rá magát, és előszerettel fürdött gazdijával a kádban. Dühös volt mindenkire, aki Stacey közelébe ment. Nagyon sok kifejezést megtanult, felfogta mit jelent pl. a két óra múlva, vagy éppen a szép vagy. Nem tűrte azt sem, ha hazudtak neki, minden ígéretet be kellett tartani irányába, mert ha nem, durcás lett, és elfordult gazdájától.

Amin a legjobbat nevettem az az volt, amikor Wes Stacey-t választotta párjául, társául. Egyik este a lány arra ébredt, hogy valami puha bökdösi az arcát. Mikor felébredt, a bagoly ott ült mellette, és éppen a szájába rakta az egeret, hiszen a természetben a hím látja el a nőstényt élelemmel. Stacey kirohant, hogy kimossa a száját, de Wes ment utána, és nem hagyta békén, vitte neki az egeret. Nagy nehezen bele tudta gyömöszölni a pulcsijába, és a picur azt hitte, „ párja” elfogyasztotta a táplálékot. Innentől kezdve nem nézte jó szemmel, ha a lány mást is evett. Párzási éneket is kapott Stacey, sőt még szerelmi fészket is épített maguknak ez a tündéri kis bagoly.

Túl sokat tudnék írni, ezért jobb ha befejezem, de aki szereti az állatos történeteket, és egy gyönyörű, kedves, de picit fájdalmas könyvre vágyik, szerezze be a könyvet. Örök kedvenc marad. Sokat lehet belőle tanulni, rengeteg információt kapunk, amikre szerintem nem is gondolnánk, és képek is vannak a könyvben, egyiktől jobban olvadoztam mint a másiktól. Ha valaki jól tud angolul, Wesley hivatalos oldala: http://www.wesleytheowl.com/

„Ööö.. van egy titkom-fordultam felé.. Egy gyöngybagoly lakik a szobámban.

- Ne már! – kiáltotta Guy hitetlenkedve- Van egy baglyod? Azonnal látni akarom.

- Figyelj csak, lehiggadnál picit? Wesley vadállat, nincs hozzászokva a férfiak jelenlétéhez. A küszöbnél tovább nem mehetsz, mert akkor behatolsz a felségterületére, és neked támad.

- Frankó!-nyugtázta Guy. Akkor mit tegyek?

- Mondd neki, hogy nagyon szép vagy!”

Néhány érdekesség Wesleyről és a fajtájáról:

1,6 millió éve él fajuk, a Tyto alba a földön
csak és kizárólag egeret ehetnek, arra van beállítva emésztőrendszerük. Wesley élete során 28 ezer egeret fogyasztott el. Társaitól eltérően vizet is ivott
fogságban 15-20 évig élnek, a természetben azonban ritka a két éves kor is
a baglyok egész életükre választanak maguknak párt, és ha a pár valamelyik tagja elpusztul, a másik fél nem feltétlenül keres magának új társat. Inkább felül egy ágra, a fa törzse felé fordítja a fejét, mély depresszióba zuhanva bámul maga elé, amíg el nem pusztul ő maga is. Ez a komoly gyászreakció is azt mutatja, milyen érző lények a baglyok, és mennyire ragaszkodnak párjukhoz.
agyuk hangok feldolgozására specializálódott, ezek alapján tájékozódnak

Kiadja: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2010

Terjedelem: 271 oldal

Ally Condie - Matched - Egymáshoz rendelve

2011-12-25T18:20:00.001+01:00

Matched 1

Létezik egy Társadalom, ahol minden szabályok szerint zajlik. Senki sem dönthet saját sorsa felől. Megszabják mit egyél, milyen ruhában járj, hol dolgozz, mit csinálj a szabadidődben. Kivel éld le az életed és mikor halj meg.

A 17 éves Cassia Reyes a Párválasztó Bankettjére készül. Izgatottan várja ki lesz a párja élete hátralevő részében, de a tökéletesen működő társadalmi gépezetbe hiba csúszik. Legjobb barátja, Xander képe jelenik meg a képernyőn, ami már eleve ritka dolog, mert a párok tagjai különböző tartományokból kerülnek ki. Ezután a képernyő elsötétül, és megjelenik Ky arca. Ő szintén a kerületben lakik. Cassia próbál hű maradni Xanderhez, de lépten-nyomon Kyba botlik..

A szereplők nagyon aranyosak, megkedveltem őket. Ha Ky és Xander között kellene választanom, Kyt választanám. Xander túl nyugodt nekem, túlságosan is megszervezett lenne Cassia élete mellette. Ő viszont egy pörgősebb lány, akit sok minden érdekel, nem csak az amit a hivatalnokok kötelező jelleggel megszabnak. Ky pedig pont ezért tökéletes párja lenne. Sok mindent tud a Tartományon kívüli életről, világról, a Társadalom előtti életről, és Cassia örömmel tanul tőle. Vagányabb, és nekem kedvesebb is mint Xander. Van benne némi rosszfiús jelleg, amit én szeretek.

Condie nem sokat teketóriázott a bevezetéssel, igazából az első oldalakon lezajlik a Párválasztó Bankett, aztán pörög a könyv. Nem történnek nagy események, de sokmindent megtudunk a Társadalomról, majd szépen lassan kibontakozik Cassia és Ky kapcsolata. A könyvnek még két része fog megjelenni, és most még jó kislány vagyok, mert nem olvastam el előre milyen események fognak történni a későbbiekben, de gondolom akad majd néhány bátor ember aki fellázad a Hivatalokkal szemben. El sem tudnék képzelni egy ilyen életet, hogy ilyen helyen éljek, megfosztva minden szabadságomtól.

A borító gyönyörű. Egyszerű és kifejező. Cassia egy üveggömbben ül, bezárva. Be van zárva egy Társadalomba, szabályok, korlátok közé van kényszerítve, pedig ő szárnyalni szeretne.. Remélem, hogy sikerülni is fog neki, és ő alakíthatja majd saját életét.

A következő rész Crossed címmel jön, ha minden igaz jövő év tavaszán. Én nagyon várom, tetszett ez a könyv, és kíváncsi vagyok hogyan alakul majd a sorsuk.

„Érdekes, hogy mennyire ragaszkodunk a múltbéli dolgokhoz, még akkor is, ha a jövőnkről van szó.”

Kiadja: Ciceró Könyvstúdió

Terjedelem: 344 oldal

Sorozat kötetei:

1. Matched (2010) - Egymáshoz rendelve (2011)

2. Crossed (2011) -

B.M.Grapes - Jóslatok hálójában

2011-12-22T16:12:00.004+01:00

Megfogott az egyik borító terv és bár nem azzal adták ki, mégis bele kellett vágnom hiszen az alapötlet zseniális. Elkezdődött a tanév és ezzel együtt minden nap az aznapi jóslatok szereplenek a faliújságon, ez pedig nem kis felfordulást kelt a Hot Hill-i gimnáziumban, mivel minden beteljesül a Mai hírek alapján, legalábbis amiről tudnak. Új barátságok kötettnek: Ada Morne, Jess Moan és Julie Gallegos nyomozásba kezd. Sok a kérdés: ki a jós?, ami egyébként irracionális vagy még se? Ki az a bizonyos JJ? Mi a célja? Miközben megismerkedünk a szereplőkkel és a hármas nagy fába vágja fejszéjét, egyre furcsább és szokatlanabb események követik egymást, sőt ahogy haladnak az ügy boncolgatásában egyre nagyobb a veszély is. Ki éli túl?

Három szálra bontható fel a könyv:

1. szerelmi: 18 évesek, a szerelmek szövődése elkerülhetetlen. Ada a narrátor, aki két éve költözött szüleivel Hot Hillbe, így ő a főhősnő is. Az ő szerelmi életére voltam a legkíváncsibb értelemszerűen, ami elgondolkodtatott. Valamilyen szinten elfogadható a dühe volt legjobb barátja iránt, de én sosem értettem meg azt, hogy miért nem lehet tisztázni a dolgokat?! Persze egyszerűbb keseregni, meg puffogni, ahelyett, hogy értelmes emberek módjára leülnénk és megbeszélnénk azt, ami éppen bánt. De most nem ez volt a fő "problémám". Hanem, hogy a srác, akit én úgy éreztem szerelmes a lányba, ahelyett, hogy kitartó lett volna, és magyarázatot adott volna, inkább másokkal kezdett kavarni, és legfőképp Michelle-lel. Majd mikor tisztázódtak a dolgok, én még ha el is fogadnám a magyarázatát, akkor sem lenne elégséges. Ugyan ez a momentum lényegtelen volt, hiszen nem foglalkoztak vele, de az én oldalamat furdalja a kíváncsiság: Mégis mi történt Michelle és a srác között? 18 évesek, tombolnak a hormonok, a liba ráadásul olyan, hogy neki mindenki kell és körülbelül a fél fogára nem elég az a pasi mennyiség, ami abban a kisvárosban van. El kellene hinnem, hogy nem mászott rá és nem történt közöttük semmi? A szexet kizártnak tartom, de csak vacsora volt, meg enyelgés? Ugyan már! Ada úgy fogadott el mindent, ahogy volt. Lehet én vagyok túl pesszimista a pasikkal szemben!? Én nem hiszem, hogy ezt annyiba tudtam volna hagyni. Még akkor sem, ha én lököm más karjába. Ilyen téren mazochista vagyok, de szeretek tudni a dolgokról, hogy később kevesebb pofon érjen. Tény, hogy nem ez volt a leghangsúlyosabb, és nem is sokat von le a könyv értékéből, hiszen máson kattogott az agyam közben. Ez csak az én gondolatmenetem, de így nekem Ada kissé naivnak tűnik emiatt, pedig ez a szerep sokkal inkább Juliera vall.

2. és a 3.: misztikum és krimi. Mind a 3 szál összekapcsolódik és így egy teljes egész, de a 2. és 3.-at nem tudom ketté venni. Maguk a jóslatok azok, amik megteremtik a misztikus hangulatot.Ugyanakkor ezek azok, amik előrejelezték a veszélyeket. Balesetek történek, melyek akár életekbe is kerülhetnek. Sok-sok furcsaság zajlik és egyre több a megoldatlan rejtély, azonban elmaradt a hatás, nem borzongatott meg. Ennek lehet az is az oka, hogy sok esetben hamarabb rájöttem a dolgokra, mint maguk a szereplők. Örülnöm kellene, hogy jók a következtetéseim, meg a megérzéseim, de nem igazán tudok, hiszen emiatt már tud veszíteni a könyv az értékéből. Egyetlen nagy meglepetés volt, ez pedig JJ valós kiléte. Ő abszolút a kulcsa a dolgok megértéséhez. Addig amíg nem jutsz el ahhoz a ponthoz, az egész indíték felszínesnek tűnik. Közhelyes, de igaz: nem vagyunk egyformák, ezért a számomra elképzelhetetlen volt, hogy ezt valaki, - ez esetben JJ-, olyannyira fontosnak tartja, hogy ezért ölni is képes. De az igazi ok, megdöbbentő volt és lehengerelt.

Volt benne egy baki, ami ha nem fordult volna elő többször egymás után, akkor lehet meg se említem, de a szeptember 19-i eseményekre szeptember 22.-én úgy utalt vissza, mintha "tegnap" történtek volna.
Jól ábrázolja a karakterek jellemét és pont ezért lepődtem meg Julie 90 fokos változásán a könyv végére. A félénk, kedves és jószívű lánytól nem számítottam ilyen bátorságra és elszántságra. De még ezzel együtt is kedveltem Juliet, ahogy Jesst és Adat is. No meg Ednáról sem szabad megfeledkeznem, a legjobb pletykafészek.
A borító esetében nem ezt választottam volna az elején, de a könyv befejeztével értelmet nyert a kiadó választása és el kell ismernem, hogy ez lett a legjobb.
A könyv végén felmerült bennem, hogy lesz e ennek folytatása?! Eltudnám képzelni, de más szereplőkkel és más szituációval.

Kiadja: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 534 oldal

Becca Fitzpatrick - Crescendo

2011-12-19T08:04:00.001+01:00

Hush hush 2

Fülszöveg: Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?

Komolyan elgondolkodtam ma azon, hogy nem kéne sorozatokat olvasnom, amíg ki nem jön minden rész. A Spain könyvnél kiakadtam a függővégen, ezen viszont sikítófrászt kaptam. Ha tudnék angolul biztos beszerezném valahonnan a következő részt. Sokaknak nem tetszett az első rész, nekem viszont nagyon bejött, és a folytatás is kellőképpen izgalmas volt. Sokáig vártam rá, de megérte, mert szuper volt.

A szereplők nem változtak, Folt most is hozza a tündéri rosszfiú szerepét. Kicsit berágtam rá, amiért nem volt őszinte Nora-val, mert ha már az elején tisztázta volna a Marcie-val való kapcsolatát, akkor sok konfliktus elkerülhető lett volna. Bár akkor könyv sem lett volna. Ha már Marcie-nál tartunk, ugyanolyan felfuvalkodott liba mint eddig volt. Vee-vel folytatták a szópárbajokat, bár ezek talán már háborúk. Sokat lehetett rajtuk nevetni. Vee nem volt olyan idegesítő mint az első részben, bár az, hogy folyamatosan babynek szólította Nora-t az kimondottan zavart. Én nem tudnám lebabyzni a barátnőimet, maximum csak poénból ha éppen úgy hozza a szituáció.

Sajnáltam, hogy a könyv háromnegyedében Folt és Nora külön voltak, és macska-egér játékot játszottak. Az arkangyalok tiltják őket egymástól, és Nora nem akarja, hogy Folt a pokolba jusson, ezért szakít vele. Folt kész lenne menekülni, de nem lehetnének biztonságban, hiszen előbb vagy utóbb úgyis rájuk bukkannának. Nora kicsit naiv és hirtelen haragú volt ebben a részben. Bár ha minden jel arra utalna, hogy a pasim rárepül arra a lányra, akit finoman szólva nem szeretek, lehet, hogy én is így viselkednék. Jött egy új rosszfiú, Scott. Túlságosan is rá terelődött a gyanú, ezért nekem valamiért volt egy olyan megérzésem, hogy nem ő lesz a hunyó. Nem lett a szívem csücske a srác, de voltak érdekes dolgai.

Jó kis könyv volt, fenntartotta végig az érdeklődésem, nemcsak azért, hogy kibékül-e a szerelmespár, hanem Scott, Marcie és a Nephil vonal miatt is, és ha ez nem lenne elég, több titokra fény derült a végén is, amikre nem is számítottam. Nem árulok el titkot azzal, hogy Folték kibékülnek a vége előtt három oldallal. Na itt nagyon boldog voltam. Aztán jött az utolsó oldal. Amikor már azt hittem rendben lesznek, minden elromlott.

Várom a következő részt, és ajánlom az olvasást mindenkinek, akinek csak egy kicsit is tetszett a Csitt csitt. Akiknek meg nem, azok tegyenek egy próbát, hátha ez fog.

Kiadja: Könyvmolyképző
Terjedelem: 390 oldal

Sorozat kötetei:

1. Hush hush (2009) - Csitt csitt (2010)
Anita véleménye a könyvről

2. Crescendo (2010) - Crescendo (2011)

3. Silence (2011)

4. Finale (2012)

Julia Quinn - A herceg és én

2011-12-17T20:50:00.001+01:00

Bridgerton család 1

Egy férfi, akinek gyermek korában problémái voltak a beszéddel, amiért apja idiótának tartotta, majd tudomást sem vett fia létezéséről. Egy férfi, aki makacsságának és konokságának köszönheti, hogy túljutott nehézségein és teljes életet tud élni, és felnőtt korára ő az, aki hátat fordít apjának. Egy férfi, akiről az a kép alakult ki, hogy gőgös, arrogáns élvhajhász. Egy férfi, aki csak azért nem akar megnősülni és nem akar örököst, hogy vele együtt kihaljon a család, és ezzel bosszút álljon apján. Egy férfi, aki visszatérve világ körüli útjáról apja halála után Lady Danbury bálján belebotlik egy hölgybe, akinek a megmentésére igyekszik, és teljesen lenyűgözi. Vágyra lobban iránta, még akkor is, mikor rádöbben, hogy egyik legkedvesebb barátjának a húga (és ugyebár íratlan aranyszabály, hogy barátod húgát ne kívánd). A bálteremben egy ötlet bontakozik ki a férfi fejében és szövetségre lép ezzel a hölggyel, aki az egyetlen, aki mellől nem akar fejvesztve elmenekülni, sőt jól érzi magát vele.

Egy fiatal hölgy, aki már két éve keres férjet, és bár kedvelik a lányt, hiszen mindenkivel könnyedén el tud beszélgetni, kedves, jószívű, és intelligens, de a férfiak csak barátot látnak benne és nem kívánják feleségül venni. Természetesen akad kérője, de egyik sem felel meg, sem neki, sem családjának. Egy hölgy, akit gyerek kora óta családja szeretete vesz körül. Egy hölgy, aki érdekesnek találja Hastings hercegét (Lady Whistledown cikkje alapján), azonban édesanyja alkalmatlannak tartja a kéjencként ismert herceget egy olyan hölgyhöz, mint lánya. A kocka azonban megfordul.

Kellett ez az újra olvasás, kellemes emlékezet frissítés volt. Szerettem Daphnet és Simont, de a 8. könyv végére szinte teljesen a homályba vesztek, hiszen csak említés szintjén maradtak, vagy a háttérben "mozgolódtak". De arra sem emlékeztem, hogy Lady Dunbury már ebben a részben is feltűnt. Arra meg pláne nem, hogy Simonhoz köthető személye. Volt benne egy baki vagy csak lehet én nem egészen értettem a kivitelezhetőségét, és valószínűleg azért, mert én ilyenkor nem teszem és tenném. Viszont ez egy romantikus könyvben nem is nézett volna ki jól. Na de kérem szépen ilyeneken nem akadunk fenn, ellenben azokról a bizonyos levelekről én szerettem volna többet megtudni. Jó, hogy nem rendeződhet már apa és fia kapcsolata, és Simon már a végére megbékélt, de ezekből lehet kiderültek volna apja gondolatai, érzései, melyek által akár megnyugvásra is lelhet apja iránt vagy bármi. Ami viszont a legjobb volt, hogy az összes testvér jelen van, ami persze természetes, hiszen ez az első rész. Beleszerettem ebbe a sorozatba és a karakterek zömébe. Egyik kedvenc jelentem, Violenthez fűződik. Pukkadoztam a nevetéstől, amikor teljes zavarban próbálkozott lányának elmondani, mi is történik férfi és nő között. Anthonyt imádtam, ahogy elfelejtette Simonhoz fűződő barátságát és rögtön féltő-óvó báty lett Daphne számára. Colin és Hyacinth? Imádom őket!

Kiadja: Gabo Kiadó
Terjedelem: 394 oldal

Karácsonyi vásár

2011-12-15T13:51:00.001+01:00

Biztosan sokan hallottatok róla, hogy lesz 3 napig tartó karácsonyi vásár, mely Lámpagyújtás Karácsonyi Könyvszalon és Első Magyar KönyvmolyCon találkozó címen fut. Amely holnap nyílik meg a WestEnd City Centerben. Sok ajándékkal, dedikálással várják az érdeklődőket a 7 népszerű kiadó.

Én sajnos nem tudok menni, de nagynéném kimegy helyettem, és remélem meg tudja szerezni nekem Cassandra Clare - Bukott angyalok városa című könyvét, mely egyik legjobb hír volt így karácsony előtt. Azok, akik ki tudnak látogatni, remélem jól érzik majd magukat és gazdagabbak lesznek sok sok könyvvel és ajándékkal.

Minden információ megtalálható, illetve regisztrálni lehet: http://lampagyujtas.hu/

Illetve szeretném még felhívni a figyelmeteket arra, hogy akik mennek és lenne olyan könyvetek, melyek már nem kellenek azokat vigyétek el, légyszi, mert a Könyvmolyképző kiadó összegyűjti ezeket a könyveket és továbbítják az SOS Gyermekfalu számára.

"Könyvet a gyerekek kezébe! Támogatod az ötletet, hogy gyűjtsünk a Lámpagyújtáson az SOS Gyermekfalu (vagy más rászoruló) részére könyveket? Ha igen, oszd meg ezt a felmérést, - regisztrálj a lampagyujtas..hu oldalon - és hozz ajándékkönyvet a gyerekeknek! Mi összegyűjtjük és eljuttatjuk. Induljon el ez a jó kezdeményezés! A Könyvmolyképző hozzátesz annyi kötetet, amennyi összegyűlik a látogatóktól."

http://www.facebook.com/vorospottyos

Simone Elkeles - Tökéletes kémia

2011-12-14T08:17:00.002+01:00

Fuentes testvérek 1

A borító és a fülszöveg alapján olyannak tűnt, mint egy a sok közül, de a molyon való értékelés, ami 100%-os és az egyhangúlag jó vélemények magukért beszélnek. Ettől függetlenül a Könyvmoly facebook oldalán elolvastam a könyv elérhető 66 oldalát, és annyira magával ragadott, hogy amint módomban állt be is szereztem. Előre is elnézést mindenkitől, de valószínű én sem tudok mást írni, mint a többiek. Annyi változtatással, hogy a gondolataimat most gondolat jelekkel oldom meg.

Sok szempontból különbözőek: Alex Fuentes Chicago déli részén lakik, a szegény negyedben, és mexikói. Brittany Ellis a város északi részében a gazdag negyedben és amerikai. Alex a Latin Vér nevű banda tagja, amiből nincs menekvés. Az élete megpecsételődött, nincsenek reményei, álmai, amíg meg nem ismeri Brittanyt. Igazi rossz fiús, de ez csak a látszat kedvéért van. Brit, a szép, csinos, gazdag, népszerű pom pom hajrálány, aki arra törekszik, hogy mindenki a tökéletességet lássa a tökéletes pasija oldalán. Ennek az eredménye: mindenki olyan akar lenni mint ő. De vele se tévedhetnének nagyobbat. Van egy beteg testvére, akit imád, de a szülők számára csak nyűg. Az apját csak a munkája érdekli, az anyját pedig a látszat fenn tartása. Alex és családja "hatására" megtanul kiállni magáért.

Örültem, hogy nem volt szerelem első látásra. Sőt a két főhősünk ki nem állhatják egymást. Fokozatosan alakul ki közöttük a vonzódás illetve jönnek rá egymással szembeni téves megítélésükre.
Betekintést kapunk a bandaháborúk erőszakos világába.
Bones kirohanása óta (Jeaniene Frost - Sírig hű szerelmed) szeretem mind a két főhős érzéseit, gondolatait megismerni. Ezért szuper, hogy itt is megadatott ez a lehetőség.
Alexet úgy ahogy volt, imádtam. Brittany is szerethető karakter. Minden tiszteletem az övé, amiért így foglalkozik a nővérével: végtelen szeretettel, türelemmel, gyengédséggel.
18 évesek, természetes, hogy érdeklik őket a szex. Alex és Brit között izzik a szenvedély, mégis visszafogottan ír róla Elkeles. Nem szégyenlősködik ugyan, de olyan érzésem volt, mintha leírt volna mindet, de mégse. Nem volt részletes leírás (mint pl.: Frostnál vagy Singhnél...), de nem is hagyott sok mindent a képzeletre.
Én valamennyire vártam, hogy előjön a vallás is, hiszen a latin amerikaiak nagyon vallásosak, de nagyon nem bántam, hogy még sem volt benne, mert ezekkel a dolgokkal a világból is ki lehet kergetni.
Egy dolog volt, amire nem kaptam választ. Az iskolában rongálás volt, amiért Alexet vádolták meg és nem derült ki, hogy akkor ki vagy kik akartak alá tenni. Persze voltak sokkal fontosabb problémák, de vártam volna, hogy ezen a vonalon is legyen lezárás.
Fordulat nem volt benne (számomra), ez a könyv két különböző nemzetiségű fiatal szerelméről és olyan problémákról és élethelyzetekről szól, ami az egészet hihetővé és valóssá teszi.
Tanulságok is leszűrhetőek, mint pl.: Ne ítélj látszatra! Nem mindegy kivel és miért fekszel le! De ha ez megtörténik, tessék védekezni! Te magad alakítod a sorsodat!, stb.
Amiért köszönet a kiadónak, hogy hátul volt egy spanyol szószedet, ez bizony jól jött.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a műfaj egyik legjobbja ez a könyv. Várós a következő rész.

Kiadja: Könyvmolyképző

Terjedelem: 390 oldal

Sorozat kötetei:

1. Perfect Chemistry (2008) - Tökéletes kémia (2011)
    Alejandro Fuentes & Brittany Ellis

2. Rules of Attraction (2010) - A vonzás szabályai (2012)
    Carlos Fuentes & Kiara Westford

3. Chain Reaction (2011)
    Luis Fuentes &

Bree Despain - Fehér farkas

2011-12-12T13:44:00.002+01:00

Sötét erők 2

Elolvastam, imádtam, és megbántam. Hát mi volt ez kérem szépen? Ezt miért is kellett így lezárni? Ilyen függővéget kell adni a kedves olvasóknak, akik még nagyon sokáig nem tarthatják kezükben a következő részt? Szét tudnék robbanni!!! Most tettem le a könyvet, de ez kikívánkozott belőlem. Várnom kellett volna amíg kijön a következő rész, és egyben elolvasni.

Lassan haladtam a könyvvel, kevés időm volt sajnos, de nagyon tetszett. Mérföldekkel túlszárnyalta az első részt, nemcsak a történet, de az írás módja is. Pörgött végig, eseménydús volt, tele volt akciókkal, nyomozással, és ami nem tetszett, egy elég drámai véggel. Jobban megismerhettük Spain vérfarkasainak világát, új lények és új szereplők is felbukkantak. A címet nem igazán értettem az utolsó oldalakig, és álmaimban nem gondoltam volna, hogy kiből lesz a Fehér farkas. Nem feledkezhetek a gyönyörű szép borítóról sem, nagyon tetszik.

Nem sok idő telt el Jude eltűnése óta, de a Divine családban minden a feje tetejére állt. Grace anyja depressziós, alig lehet vele beszélni, apja pedig sosincs otthon, mert Jude-ot keresi. Daniel elkezdte Grace-t tanítgatni arra, hogyan bánjon új érzékeivel. A lány a figyelmeztetések ellenére Jude felkutatásába kezd, amiben nagy segítséget kap barátnőjétől, Apriltől is. Felbukkan a jóképű Talbot, és állítása szerint Grace-nek szeretne segíteni. De vajon a fiú tényleg az, akinek mondja magát? Idővel előkerül Jude is, aki csatlakozott a Sötét királyok csapatához. A velük való találkozás pedig sorsdöntő lesz mindenki számára…

Ha kedvenc szerelmespárt kell mondanom, biztosan nem a Grace-Daniel páros jut eszembe, de ha a harmadik könyv is ilyen fergetegesre sikeredik mint ez, akkor versenybe szállhatnak. Nagyon szorítok majd értük, és remélem meg fogják tudni oldani a „ problémájukat”. Nagyon szerettem a könyvben azt a részt, amikor Daniel, az erős, kemény, szexi pasi a karjaiba kapja Grace kisöccsét, mesét olvas neki és lefekteti. A végén pedig a szerelmesek párbeszédétől nagyon elérzékenyültem. Én biztosan megőrülnék Grace helyében, ha ez történne velem.

A karakterek fejlődtek, Grace jelleme leginkább. Eddig is talpraesett csajszi volt, aki tudta mit akar, de most nagyon sok olyan dolgot bevállalt, amit eddig nem tett volna meg. Danielt továbbra is szeretem, April sem volt a szokásos főszereplő melletti kis ostoba barátnő, nagyon megkedveltem őt is. Ott az új szereplő Talbot, akiről sokáig nem tudhattuk kinek az oldalán is áll. Ő mondjuk nem nőtt hozzám, de gondolom a következő részben is szerepet fog kapni, és remélem változik a véleményem róla.

Egy biztos, ez nálam a következő év első várva várt folytatása!!!

Kiadja: Könyvmolyképező

Terjedelem: 334 oldal

Sorozat kötetei:

1. The Dark Divine (2009) - Fekete bárány (2011)
Anita véleménye a könyvről

2. The Lost Saint (2010) - Fehér farkas (2011)

3. The Savage Grace (2011)

Benina - A Boszorka Démona

2011-12-06T22:04:00.003+01:00

Bíborhajú 2

Fülszöveg: A tiszta vérű boszorka, Claire White normális életet él, olyat, amilyenre vágyott. Kedvesével, a féldémon Kellan Blackkel egyetemre járnak, és végtelenül boldogok. Az Üldözők visszavonultak, noha folyamatosan figyelik őket, a Zsoldos pedig halott. Valaki azonban gyilkos szándékkal tör rájuk... "A fájdalmam haragba csapott át. Hirtelen minden vörös lett. Izzott az ég és forróság ölelt körbe. Kellan meghalt. Hát kövesse őt a gyilkosa is!" Létezhet-e nagyobb fájdalom? Claire világa összeomlik, a lelke apró szilánkokra hullik. Végtelen fájdalmában a Bölcs mutatja meg az utat, mely egy számára idegen világba vezet. Oda, ahonnan talán nincs visszatérés. Segítője az Ellenség, akiben nem lehet megbízni... vagy mégis? Claire-ben fellángol a remény! A mágiát maga mögött hagyva elindul, hogy beteljesítse a jóslatot. Ha sikerrel jár, minden helyrejöhet, ha nem, minden elpusztul - vele együtt.

1. pont, azért a zseniális ötletért, ami Benina fejecskéjéből kipattant. Ez valami elképesztő volt! Jócskán be voltam rezelve, amiért Kellan meghal és természetesen tudtam, hogy vissza fog jönni, - sőt még hátra is lapoztam, (ami nálam egyébként egy rossz szokás), hogy megbizonyosodjam róla , és lelki világom megnyugodjon -, mert Kellan nélkül kizárt, hogy legyen folytatás, de elképzelésem sem volt, hogy hogyan lesz ez megoldva. Ettől függetlenül elpityeredtem, de nem akkor, amikor meghal, hanem azért, amin Claire megy keresztül és a következő pont ebből adódik.

2. pont, a karakterek és érzelmeik ábrázolás miatt.

3. pont, amiért nem csak Claire szemszögéből, hanem még két szereplő szemszögéből követhetjük az eseményeket, és egyúttal ismerhetjük meg az érzéseiket.

4. pont, hogy bár vannak akik szerelmesek a két főhősbe, még se csábul el egyik sem, hanem csak egymást látják, egymást akarják, egymásért küzdenek.

5. pont, amiért olyan szereplőket kedveltem meg, és éreztem velük együtt, akikre a legkevésbé számítottam. Spoiler - Ezt a Wentwortht nem is volt nehéz megkedvelni. Valószínű jobban jár, ha ott marad a Hamuvilágban, de én mégis azt szeretném, ha inkább Chaosban élne a többiekkel és megtalálná a boldogságát. Hanna pedig teljesen letaglózott a végén. Bele se gondoltam mit érezhet, vagy egyáltalán az, hogy érez bármit, hiszen annyira közömbös volt, és sokszor nem éreztem azt, hogy ő egy érző gyerek/ember, akinek sosem volt igazi élete. Tudom, nem lehet mindenkinek boldog vége, de én attól még azt kívánom. Spoiler vége.

6. pont, Milánért. Imádom a karakterét, persze keveseltem, de nagyon várom a saját könyvét. Ha sejtésem nem csal, akkor a testőre lesz a párja.

7. pont, sokkal pörgősebb volt, mint az első, és ugyan sok esetben előre látó lehettem volna még sem voltam, ezért voltak meglepetések, melyek legtöbbször következményekkel jártak és ezek közül egyedül Vicky volt kellemes, a többi nem. Vickyt nagyon megszerettem és nem tudom mennyire lenne kivitelezhető a dolog, de én összeboronáltam Lucas-szal - csak éljék túl nekem! Pont ezért van para a következő rész miatt.

Viszont hékás Nice hová lett??? Úgy volt, hogy magukkal viszik, akkor hová lett a picur???

" A környezetünk formál minket. Minden élőlény, akivel találkozol életed során, hatással van rád valamilyen módon. Vannak olyanok, akik ok nélkül bántanak, fájdalmat okoznak, és te így megtanulod becsülni a szeretetet és a törődést. Vannak, akik a mélybe löknek, hagynak lezuhanni, de így tudsz majd mindig felállni. Vannak, akiket elveszítesz, mert meghalnak, te pedig így tanulod meg értékelni az életet."

Kiadja: Könyvmolyképző
Terjedelem: 398 oldal

Sorozat kötetei:

1. A boszorka fénye (2010)
  Siza véleménye a könyvről

    Vélemény a könyvről

2. A boszorka démona (2011)

3. A boszorka városa (2012)

Darren Shan - A kígyók városa

2011-12-05T12:17:00.001+01:00

Város trilógia 3

Alig vártam, hogy megjelenjen a könyv, kíváncsi voltam a nagy fináléra, szóval teljesen be voltam már zsongva miután megláttam a fülszöveget, hogy visszatér kedvenc szereplőm, a legszerethetőbb gengszter, Capac Raimi. Nagyon hiányoltam őt a második könyvből, pont ezért az le sem kötött annyira, de elolvasva az utolsó részt, ennek így kellett lennie, meg kellett ismerkednünk Al történetével is, hiszen főszerephez jut ebben a könyvben is. A Kígyók városa nagyon jól lettt, egy nap alatt sikerült elolvasnom. Ha nem lett volna egy-két kötelező programom, amin sajnos meg kellett jelennem, szerintem fel sem keltem volna az ágyból, és csak úgy mint az elsőt, egy szuszra elolvastam volna.

Capac már tíz éve a Város Kardinálisa, de nem sikerül olyan jól irányítania a Várost, mint elődjének Ferdinand Doraknak. Alakul egy csoport, a Kígyók, akik a már jól ismert inka szerzetesek irányítása alatt meg akarják szerezni a Város feletti uralmat. Capac közben látni kezdi az ayuamarcákat, ami elég furcsa, hiszen tíz éve halottak. A Kardinális egy napon eltűnik, és Al Jeeryt bízzák meg a felkutatásával. Innentől megkezdődnek a hátborzongató események.

Nem volt olyan sokkoló ez a rész, mint mondjuk az első, de mondjuk felkészítettem már magam jó előre lelkileg. Ismerem már Darren stílusát, hiszen a Kígyók városa volt a huszonhatodik könyvem tőle, tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok. Felkészültem a kedvencem, Capac halálára, mivel a fülszövegben is az áll, hogy az utolsó csepp véréig küzdenie kell az életéért. Ebből ki nem gondolna rosszra? Aztán ott volt Al. Ahogy haladtam előre a történetben, biztos voltam a halálában. Időközben nagyon megszerettem a karakterét. Nekem az nem tetszett benne a második részben, hogy felvette a kedves papája egyéniségét, külsejét és sajnos folytatta munkáját is. Mondjuk annyiban eltért tőle, hogy ő csak azokat gyilkolta meg, akik bántanak másokat, és nem bántotta a gyerekeket sem. Ebben a részben Al szenvedéseinek végére is pont kerül, hiszen megoldódik a Bill Caseyvel való háborúja. Visszatérve a történet végére, kaptam egy happy end-et, amit csak 1-2 dolog árnyékolt be. Legnagyobb sajnálatomra Capac jó ha száz oldalon szerepelt. Belőle jó lett volna több.

A legnagyobb figura most is az öreg Paucar Wami volt. Tudom, hogy egy gyilkos, aki talán a legszörnyűbb dolgokat követte már el, de egyszerűen képtelenség nem szeretni őt. Sok beszólása volt megint, amin nagyon jókat mosolyogtam.

Ez volt az első gengsztertörténetem, és biztos vagyok abban, hogy ha nem Darren Shan írta volna, el sem olvastam volna. Mind a három könyv tartogatott meglepetéseket, képtelenség volt őket lerakni. Annak ellenére, hogy gyilkosok, és gengszterek voltak a szereplők, imádtam mindenkit. Itt egy kicsit megemlékeznék Dorakra is, mert pokolian nagy figura volt.

Nem tudom mikor jelenik meg új Shan könyv, be van ígérve a Vézna hóhér, és ha jól tudom, a Crepsley könyvek is meg fognak jelenni. Remélem sietni fognak a kiadók, mert elvonási tüneteim lesznek.

Kiadja: Libri Kiadó

Terjedelem: 496 oldal

Sorozat kötetei:

1. Procession of the dead (2008) - A holtak vonulása (2010)
Anita véleménye a könyvről

2. Hell's horizon (2009) - A pokol pereme (2011)

3. City of the snakes (2010) - A kígyók városa (2011)

Jayne Ann Krentz - Holdfénypart

2011-12-03T09:34:00.001+01:00

Holdfénypart 1

Ez volt az első könyvem az írónőtől és bár nem győzött meg teljesen, hogy vegyem majd a folytatást is, (mivel ez egy trilógia első kötete), de most egy olyan romantikus sztorira volt szükségem, ahol garantált a happy end. De az biztos egyenlőre, hogy nem próbálkozom további kötetekkel.

Mitchell Madison és Sullivan Harte barátok voltak évtizedekkel ezelőtt. Csináltak egy közös vállalkozást, majd egy nő miatt ellenségekké váltak. Az utálat a következő nemzedékekre is átszállt. Hannah Harte és Rafe Madison között is ott van a feszültség, de azon az estén valami megváltozik. 8 év múlva mind ketten visszatérnek Holdfénypartra, ugyanis a nagynéni végrendeletében rájuk hagyta a házát. Holdfénypart egy kisváros, így nem meglepő, hogy mindenki tud mindent mindenkiről, csak órák kérdése. Érkezésükkel megindulnak a pletykák és a régi baleset miatt is újra indulnak a pusmogások. Vannak egy páran, akik nem hiszik el, hogy baleset volt. Különös dolgok történnek, amiért Hannah és Rafe közösen próbálják kideríteni, mi is történt akkor éjjel. Közben pedig közöttük is kezdetét veszi valami teljesen más, mint az utálat.

A krimi szál esetében az elején felderültem, jónak ígérkezett, aztán letörtem, mint a bili füle. Nagyobb csavarra számítottam. A romantikus szálnál volt szenvedély, de valahogy nem értettem, és nem fért össze azzal, hogy Hannah mennyire prűd. Aztán én vártam, hogy a Harte család is megjelenik Holdfényparton, amikor eljut a fülükbe valamilyen úton módon, hogy a legifjabbik generáció összeszűrte a levet és majd lesz jó kis perpatvar. Vagy majd Madison nagypapa áskálódik egy kicsit, de ezek mind-mind elmaradtak. Kedvenc karakterem: Winston, Hannah kutyusa. Nem tudtam, hogy melyik és hogy néz ki a snaucer. Nem ismerem a kutya fajtákat, és nem így képzeltem el a kutyust, de Winstont így is úgy is imádtam.

A következő kötet Rafe bátyjáé, aki nem csigázott fel, szóval majd kiderül, milyen lábbal kelek fel, ha megjelenik és rendelésre kerül a sor.

Kiadja: Európa Könyvkiadó

Terjedelem: 332 oldal

Richelle Mead - Vérvonalak

2011-12-01T09:19:00.003+01:00

Vérvonalak 1

Izgatottan kezdtem neki, hiszen a Vámpírakadémia egyik kedvenc szereplője válik főhőssé. Sajnos elég feldúltan hagyott ott csapot-papot a befejező kötetben, amiért duplán vártam a spin-off sorozat kezdő kötetét. És ahogy arra számítani is lehetett, lelkileg össze van törve, de ettől függetlenül brillírozott a poénok terén. Egyszerűen IMÁDOM Adriant. Még a legrizikósabb helyzetben is előbújik belőle az irónia. És örültem annak, hogy Sydney is meglátja, ki Ő valójában.

Ugyanaz a már jól megismert világ, de mostantól más szemszögből. Sydney Sage a narrátorunk, a fiatal Alkimista, aki által megismerkedhetünk az emberi csoport működéseivel, eszményeivel. Sydneynek nincs könnyű dolga, hiszen az Alkimisták tanításaival ellentétbe Sydney megkedvelte Roset és még segített is az akkor még gyilkosnak hitt dampyr lánynak, emiatt nagy slamasztikába is került. Felfüggesztést kapott, de a választás mégis ráesett, hogy Jillt elbújtathassák. Rose egy kis nyugalomra számított, ami nem bizonyult igaznak. Lissát a mora lázadók egy csoportja elakarja tüntetni a trónról, ami miatt Jill élete is veszélyben forog. Így irány a napos Palm Spring, ahol kevés esély van, hogy strigával találkozhatnak, és ahhoz is, hogy megtalálják őket ellenségeik. Jill, Eddie és Sydney egy emberi iskolában kezdik meg a tanévet. A csapat tagja még természetesen Adrian is. Sydneynek újdonságot jelent az iskolába járás, mégis Jillnek megy nehezebben a beilleszkedés.

Kíváncsian vártam az írónő kit kivel fog párosítani, és nem okozott csalódást, hiszen erre számítottam. Nem volt benne romantika, hiszen Adriannak még amúgy is ki kell gyógyulnia az előző kapcsolatából, de halványan körvonalazódnak a szálak. Eddie reakciói itt is nyilván valóak voltak, bár Sydneynek nem esett le, amit nem csodálok, hiszen ezen a téren semmi tapasztalata nincs. Ahogyan a saját érzéseivel sem tudott dőlőre jutni, ezt a folyamatot viszont mókás volt figyelni. Előre dörzsölöm a kezemet. Izgi.

Tettszett a könyv, olyan csavarokat tett bele, amire nem is gondoltam volna. Különösen, hogy újra be merte vállalni azt a szituációt. Bár nem teljesen vagyok megelégedve. Két dolog teljesen nyilván való volt: 1. Eddie reakciója Micahval kapcsolatban, 2. a tetoválások. Sydney okos és talpraesett lány, és ezért hamarabb is kitalálhatta volna, ki áll emögött. Vissza-vissza térnek a kedvenceim, és még meg se szólaltak már vigyorogtam. A végével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Angelina miatt újjongtam és már csak az öröm tánc hiányzott. (Ilyenkor örülök, hogy nem lát senki olvasás közben). De befut még egy olyan szereplő, akinek én örülnék. De Adrian miatt nagyon-nagyon nem örülök. És te jó ég, hol van még a következő rész? The Golden Lily június 19.-én jelenik meg Amerikában. Nálunk meg... pfffff. És ez is hat részes lesz?! Áh teljesen biztos, hogy a könyv folytatások fognak engem a sírba vinni!

Kiadja: Agave Kiadó
Terjedelem: 333 oldal

Richelle Mead - Vérvonalak

2011-12-01T08:59:00.001+01:00

Vámpírakadémia spin-off sorozata. Ugyanabban a világban játszódik és a már megismert mellékszereplők vállnak főhősökké: Sydney Sage, Adrian Ivaskov, Jillian Mastrano, és Eddie Castile.

1. Bloodlines (2011) - Vérvonalak (2011)
Vélemény a könyvről

2. The Golden Lily (2012)

Jenna Black - Varázsütés

2011-11-29T10:15:00.002+01:00

Bűbájösvény 2

Anitám kifogásolta, hogy az előző résznél nem írtam sokat a világról, szóval ezt a hiányosságot először is pótolnám.

Avalon egy független város, mely egyszerre létezik a halandók világában és Tündeföldjén. A várost a Tanács irányítja, melynek 12 tagja van: 6 ember, 6 tünde és a 13. tag, a Konzul, akit 10 évente választanak meg, (hol tündét, hol embert). Hősnőnk egy jobb és nyugodtabb élet reményében szökött el édesapjához Avalonba, ahol azonban szembesülni -e kellett árulásokkal és politikai intrikákkal. Édesapja, Seamus Stuart, a hamarosan bekövetkező választások egyik konzuli jelöltje, és egyike a legerősebb tündéknek. A tündéket Látó és Nemlátó csoportokra oszthatók. A Látók a "jók", a Nemlátók a rosszak: a tündék mellett, ide tartoznak a trollok, koboldok, szörnyek, és az éjszaka teremtményei.

Dana változatlanul nagy pácban van, hiszen a Tündérkirálynők el akarják tenni láb alól. Ha ez még nem lenne elég veszélyes, akkor megérkezik a Vad Hajtás a Rémkirállyal az élen, aki nem tartozik sem a Látó, sem a Nemlátó udvarhoz, de egy biztos mindenki retteg tőle. Érdekes egy fazon, és számomra feldobta a történetet. Nem igazán érzem gonosznak, attól függetlenül, hogy gyilkos, voltak jó pillanatai. De el kell ismerni egy igazi nagy játékos. A Rémkirály és a mágia miatt még mindig éreztem azt, hogy ez egy mese, de ez már nem volt olyan hangsúlyos, mint az előző rész esetében, tekintve az események alakulását.

Az első rész kiszámítható volt szinte minden szempontból, most nem éreztem ezt. Tudott meglepetésekkel szolgálni a történet és élveztem. Arról nem is beszélve, hogy tetszik az írónő által elképzelt világ, melyet a Káprázatban tárt az olvasók elé, illetve a szereplőket ismerhettük meg, akik kezdenek hozzám nő. A Varázsütésben viszont már azt követtem nyomon, hogy a szereplők élete, hogy alakul, illetve gabalyodik össze. Dana leírja magát külsőre, és nem tudja elképzelni miért vonzódnak hozzá nálánál idősebb pasik. Akivel nem tudtam dőlőre jutni az Keane. Volt egy sejtésem, ami megdőlni látszott, aztán még se. Talán azért is volt nehéz olvasni a reakciók, és a párbeszédek között, mert csak Dana szemszögéből "látom" az egészet, és Keane sem adott egy olyan visszajelzést, ami által biztos lehettem volna dolgomban. Aztán már annyira belegabalyodtam ebbe, hogy fellélegeztem, mikor tisztázódott. Az önvédelmi órák szórakoztattak, bírom Keanet, amikor kemény és szarkasztikus. Dana és Ethan páros nem nekem, hanem önmaguknak okoztak problémát és kerültek konfliktusba. Ethan elég rendesen elvágta maga alatt a fát, amit próbál helyre hozni. Több kevesebb sikerrel. Nála egyértelmű, hogy vonzódik a lányhoz, és fontos is neki, de ettől függetlenül nem mindig úgy cselekszik, ahogy azt Dana várná. A lány kételyei jogosak és józanul gondolkodik, de a szerelem esetében a szív úrrá tud lenni az ész felett. Nem kérdéses, várom a következő részt, arra leszek kíváncsi, Ethant mennyire változtatta meg a helyzet, ami történt vele. Ahogyan arra is, mi lesz most. Egy veszély elhárul, de a megállapodás Arawn-nal újabb fejtöréseket okoznak. Amiből egyúttal az is nyilván való, hogy bár Dana okos, még sem "ér fel" egy olyan kiváló játékoshoz, mint Arawn.

A borító most is meseszép. Ha nagyon belemerülnénk a részletekbe, akkor a szarvasnak ágaskodnia kellene, vagy ugrásra késznek lennie. Ez persze a külföldi borító készítőknek szól. A magyarról viszont lemaradtak a pötyöcskék.

Kiadja: Kelly Kiadó
Terjedelem: 272 oldal

Sorozat kötetei:

1. Glimmerglass (2010) - Káprázat (2011)
Vélemény a könyvről

2. Shadowspell (2011) - Varázsütés (2011)

3. Sirensong (2011)

Nicole Jordan - Váratlan választás

2011-11-27T10:51:00.002+01:00

Szerelmi csatározások 5

Az előző kötetekből már ismert Lord Haviland szimpatikus volt, de ezt a kötetet még se vártam olyan intenzitással, mint az előzőeket. Nehezen is hangolódtam át Singh világából a 19. századba, és talán ez is volt az egyik probléma, hogy a könyv első felével lassabban haladtam mint szoktam. De ami tényleg gondot okozott, az Madeline volt. Én kedvelem az olyan önálló és független nőket, mint a lány. Azt is a javára írom az írónőnek, hogy végre egy olyan női karaktert adott egy elbűvölő és helyes férfihoz, aki külső szempontjából jellegtelen és nem felel meg a kor ideáljának. Hanem a belső tulajdonságaival és tetteivel kelti fel a férfi figyelmét, és válik Rayne számára kihívássá. Konkrétan csak az nem tetszett, hogy büszkeségből és romantikus ideálja miatt halogatja az elkerülhetetlent. Bár a lány gyakorlatias, mégis arra vágyik, hogy szerelemből megy férjhez. De az ő helyzetében a férfi ajánlata, még ha ez csak egy érdekházasság is, mindent egybe vetve a legelőnyösebb. Viszont a könyv második felében már nem voltam ennyire biztos ezen álláspontomban. A munkával való kapcsolatban viszont tényleg nem értettem, miért nem akarta rögtön elfogadni Rayne segítségét. Büszkeség ide vagy oda, tudni kell élni a lehetőséggel.

Rayne Kenyon a Napóleoni háborúban kémként tett szolgálatot. Apja halála után örökölte meg a grófi címet és az azzal járó vagyont és kötelezettséget. Immár egy éve tért vissza Angliába és próbál nagymamája kedvében járni. Ami azt jelenti, hogy meg kell nősülnie, bár ehhez abszolút nem füllik a foga. Arról nem is beszélve, hogy nehezen viseli az alkalmazkodást a társadalmi szabályokhoz, elvárásokhoz és a női alakoskodást, fortélyokat. Ezért is üdítő számára Madeline bátorsága, szókimondósága és éles eszűsége.

Rayne unokatestvérét, Freddiet kelekótyasága miatt kedveltem meg és kuncogtam rajta, hogy bár sokszor tapintatlan, de sokszor rá is tapint a lényegre. A könyv több, mint felétől maximálisan a könyvé volt minden figyelmem és ittam a sorokat. Rayne-nek hiányzik a hivatása. Madeline-nal való találkozásával addigi unalmas élete felpezsdül és többször is alkalma nyílik kamatoztatni tudását és kémként szerzet gyakorlatát. A Loring lányokkal, Fannyval és Tess-szel ellentétbe vannak akik keresztbe tesznek a fiatal párnak: a dölyfös nagymama, az ármánykodásával vagy Ackerby báró, a zsarolásával, de a legnagyobb probléma Rayne távolságtartása. Az érzéki szenvedély még ezt a falat is ledönti egy ideig, de sikerül Madeline-nak meghódítani a férfi szívét?
Ami viszont kissé furcsa volt, hogy Rayne nagymamáját "drágám"-nak becézte. A "drága nagymama" rendben, de a "drágám", az nem illik ide. A könyv végén utalás történt, hogy mi történt Tess-szel, ami felcsigázott a történet iránt.

Kiadja: Victoria Kiadó
Terjedelem: 376 oldal

Az Olvasók viadala - 4. kör

2011-11-26T09:38:00.001+01:00

Megint eltelt egy hónap, és aktuálissá vált az Olvasók Viadalának negyedik fordulója. Akkor szerettem volna kifejteni az ehavi kérdéseket, ha már elolvastam A Kiválasztottat. Ez megtörtént. A mostani kérdések a következők:

Melyik a kedvenc THG könyved? Indokold meg, hogy miért.

Nem szeretek és nem is szoktam sorrendet állítani. Valami vagy tetszik, vagy nem. Soha nem tudtam megmondani sem, hogy melyik a kedvenc könyvem, mert sok olyan van amit szeretek. Nem tudok kiemelni egyet. Viszont most megpróbáltam kivételt tenni. Napok óta azon töprengek, melyik is a kedvenc könyv az első két rész közül. Ma végre sikerült kitalálnom, íme az én sorrendem.

1: Futótűz

2: Az éhezők viadala

3: A kiválasztott

Milyen tetszési sorrendet állítanál fel a kötetekből, és miért?

Mindhárom könyvet imádom, mégsem volt kérdéses, hogy az utolsó rész szorul a harmadik helyre. A Futótűz viszont csak egy hajszálnyival előzi meg Az éhezők viadalát. Összetettebbnek érzem a második kötetet, ott nagyon ki voltam ütve az eseményektől. Én nem tudtam, hogy újra vissza fognak kerülni az arénába, rettenetesen sajnáltam őket. Tetszett az ezt megelőző felhajtás, a körút, és az arénai mentőakció. Az első részt azért szerettem, mert megismerkedhettünk a szereplőkkel, a Kapitólium alkotta szörnyű törvényekkel, Panem lakóinak életével, de a kedvenc részem az aréna. Az nagyon ütött és mély érzelmeket keltett. A kiválasztottat egy napja fejeztem be, lassan indult be a történet, és csak a második felétől tudtam élvezni igazán mikor már felpörögtek az események. Ezt a részt is szeretem, és tetszett benne az, hogy Collins nem írta a végét csöpögősre. Semmi romantika, na jó, épp annyi amennyi kellett. Nem illett volna a sztoriba egy boldogan éltek míg meg nem haltak típusú befejezés.

Hogyan folytatnád Te a sztorit, hogy ha erre lehetőséged adódna? Egyáltalán folytatnád -e?

A történetet nem folytatnám, így kerek egész, lezárult minden szál. Azért eljátszottam a gondolattal, hogy mi van ha puskával állnának a fejem felett, hogy írjam tovább. Én akkor egyetlen dolgot tudok elképzelni. Eltelik pár év, és maradt egy kis csoport, akik még mindig a Snow féle diktatúrát részesítik előnyben, és valamilyen úton módon hatalomhoz jutnak. Butaság amit írok, én is tudom, de visszahoznák az éhezők viadalát, és SPOILER: Katék gyermekének kellene elindulnia a viadalon. SPOILER VÉGE

Szerinted angolul vagy magyarul jobb olvasni a trilógiát?

Mivel nem tudok angolul, ezért arra a kérdésre, hogy hogyan jobb olvasni nem tudok válaszolni. Nekem mindenesetre tetszett a magyar változat.

És az örök kérdés. Team Peeta vagy Team Gale? Egyértelműen Team Peeta. Nekem ők azok, akik összetartoznak, nekik együtt kell lenniük. Peeta ugyanolyan harcos természet mint Kat. Lehet hogy nem baromi okos és szexi mint Gale, de kedves, bátor, nem fél semmitől, és nagyon-nagyon szereti Katet. Nekem százszor többet ér mint Gale.

Nagyon örülök annak, hogy elolvastam a trilógiát, biztos vagyok abban, hogy elő fog kerülni még jó pár olvasás erejéig.

Suzanne Collins - A kiválasztott

2011-11-24T14:39:00.002+01:00

Az éhezők viadala 3

Annyira vártam ezt a könyvet, hogy arra szavak sincsenek, szinte számoltam a napokat a megjelenésig. Megrendeltem még a megjelenés napján, és másnap még a munkahelyemről is eljöttem hamarabb, csak, hogy biztosan itthon legyek, mire megérkezik a futár. Azonnal bele is kezdtem az olvasásba. Hazudnék ha azt állítanám, hogy nem tudtam letenni a könyvet, mert az eleje egyáltalán nem fogott meg, viszont a másik felét egy délután alatt kivégeztem. Elég nehéz spoilerek nélkül írni róla, mert a nagyobb eseményeket nem szeretném elárulni azok miatt akik még nem olvasták, de pont azokról tudnék ódákat zengeni.

Miután a Tizenkettedik körzetet elpusztították, az a pár száz túlélő akiket Gale ki tudott menteni, a Tizenharmadik körzetben telepedett le. Természetesen Katniss is itt van a családjával. Őt kérik fel arra, hogy legyen a lázadás arca, legyen ő a Fecsegőposzáta. Eleinte nem akar kötélnek állni, aztán mégis megteszi. Elkezdenek propaganda filmeket készíteni, amit az összes körzetben, és persze a Kapitóliumban is levetítenek egy nagyszerű hackercsapat segítségével. Megszeretnék mutatni az embereknek, hogy van miért harcolni, és álljanak az ő oldalukra. Ez be is következik, egy körzet kivételével mindenki csatlakozik a lázadáshoz. Természetesen a Kapitólium nem nézheti ezt tétlenül, és azzal ütnek oda Katnissnek, ami a legjobban fáj neki: Peetával, aki időközben fogságba esett, és szörnyűségeket tettek vele. Mire újra találkozni tudnak, a fiú teljesen kifordul önmagából, és meglepő dolgokat tesz. Lassan megkezdődik a Kapitólium elleni tényleges támadás, és Kat elindul az egységével, hogy szembe nézzen Snow elnökkel.

Minden egyes könyv megrázó, és itt is akadtak olyan részek, amik szíven ütöttek. Az egyik ilyen a sok kisgyerek halála volt a végén, ami mint kiderül teljesen új értelmet kap, és ezekután belegondolva ez egy teljesen felesleges és brutális vérontás volt. A másik ilyen Peeta helyzete. Bennem soha nem volt kérdéses az, hogy nekik együtt kell lenniük, mert ők összeillenek. Amikor kiderült, hogy Snowék mit tettek vele, teljesen lemerevedtem. Azt meg végképp nem értettem, hogy Katnek miért tartott annyi ideig amíg rájött, hogy neki mellette a helye, és Peeta hatalmas segítségre szorul, mert egyedül képtelen helyretenni a gondolatait. A végén kaptam a legnagyobb sokkot. Bevallom őszintén, nem bírtam ki, és pár héttel ezelőtt elolvastam valahol, hogy hogyan zárul a könyv. De egy számomra szeretett szereplő halála nem volt benne, ezért teljesen váratlanul ért, és nem hiszem el, hogy ilyen értelmetlen módon kellett elveszítenie az életét.

Az epilógusnak nagyon örültem a végén, szépen zárult le, és ott egy kissé el is pityeredtem. Sajnálom, hogy véget ért a történet, de örülök is, így nem kell további hónapokat várni egy újabb részre. Így volt szép, így volt kerek egész, egyetlen felesleges mondatot nem éreztem egyik könyvben sem. Sok érzelmet váltottak ki, hol sírtam, hol nevettem, rendszerint döbbenten ültem, és bámultam ki a fejemből, hogy még mennyi szörnyűség vár a szereplőkre. Egy biztos, ez a trilógia bekerült a kedvenc sorozataim mellé, és sokszor újra fogom olvasni.

„A túléléshez nem a benne lobogó tűzre, a lelkében izzó haragra és gyűlöletre van szükségem. Abból ugyanis bennem is van elég. Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az élénksárga virágra, amelyik az ujjászületést jelenti a pusztítás helyett. Nekem ígéret kell, hogy bármilyen szörnyű veszteségeket is szenvedünk el, lehet folytatni az életet. És minden jóra fordulhat.”

Kiadja: Agave

Terjedelem: 335 oldal

Nalini Singh - Angyaltánc

2011-11-20T15:13:00.003+01:00

Angyali vadász 3

Már nagyon vártam a következő részt, hogy újra részese lehessek ennek a káprázatos és csodálatos világnak. A szintén lenyűgöző alakváltós világgal ellentétbe engem az írónő angyalos sorozata jobban magával ragadott, és nem csak az angyalok, nem csak az egyedi világa miatt, hanem a karakterek miatt is. A hősnőnk, a vámpírvadász Céh egyik legjobb vadásza, immár halhatatlanná vált, de ettől még nem lett rögtön szuper erős. Gondjai vannak még az egy helyből való felszállással. És bár alapvetően nagyobb ereje van, mint egy egyszerű halandónak, de nem veheti fel a versenyt olyan halhatatlanokkal, mint például a Hetek tagjai vagy magával az arkangyallal. Sokat kell még tanulnia és fejlődnie, és a makacssága, kitartása ebben segíti is. New York arkangyala is nagy változáson megy át az első rész óta. Elena felolvasztotta a jeget a szívéről, és bár még mindig arrogáns és természetesen félti a lányt, mégis megadja számára a szabadságot. Tud morcos lenni, de kiderül, hogy az arkangyalnak van humorérzéke is, és a ritka mosolyainak és nevetéseinek is tanúi lehetünk. Ez a könyv talán inkább a kapcsolatukról szólt. Az egymáshoz való alkalmazkodásról, egymás társává válásáról, teljes megnyílásról egymás felé és arról hogyan küzdenek meg együtt a múlt démonaival.

És persze ott vannak a szerethető mellékszereplők, akik ahogy haladunk a könyvben szép sorban bukkannak fel és mindannyian kiveszik a részüket az események soraiból. Nincs olyan, akit ne kedvelnék, vagy szeretnék (persze a jó oldal esetében). A Hetek tagjait körbe veszi a titokzatosság és ezért minden apró információra ugrok, de különösen Illiumra és Aodhanre voltam nagyon kiéhezve. Hála az írónőnek kapjuk is ezeket a kis morzsákat. De nem csak a két angyal külseje nyűgöz le, ami az ő esetükben olyan, hogy meglátod és vagy elolvadsz vagy csak szimplán elélvezel. Hanem vonz Illium játékossága, pedig az aranyszemű és kék-ezüst szárnyú angyalom, már több, mint 500 éves. Tudom, hogy van egy kegyetlen oldala is, de még mindig ő a legemberibb. Aodhan esetében a zárkózottsága vonz, ami arra késztet, hogy szeretnék neki segíteni. Ő az az angyal, aki mind az emberek, mind az angyalok között kitűnik, és kíváncsian várom milyen hatással lesz a döntése New Yorkra. Illiumnál elgondolkoztam vajon mit érezhet Ellie iránt. Kedveli a lányt, vonzódik hozzá, és nem csak azért, mert az angyalt lenyűgözik a halandók. De ez barátság vagy több annál? És ha igen, mennyivel több?

Alighogy Raphael és Elena visszatér New Yorkba jönnek a megoldásra váró problémák. Nincs pihenés, máris a tettek mezejére kell lépni, ugyanis egy vámpír megtámadott egy lány iskolát. De ez csak a kezdet. Egy ősöreg arkangyal ébredezni kezd: világszerte természeti katasztrófákkal küzdenek, elszabadul a pokol és vér folyik az utcákon. Spoiler - Én teljesen Calianera összpontosítottam, és ez hiba volt, mert megfeledkeztem a bosszúszomjról és a hatalomvágyról. És pont ezért csak az utolsó pillanatokban eset le, mielőtt bárki kimondta volna a megoldást, hogy nem mindenért Caliane tehető felelőssé. Ugyanakkor én egy tartalmasabb beszélgetésre számítottam Raphael anyjával vagy hosszabb szerepeltetésre ébren, teljes valójában. - Spoiler vége.

Most is vannak nagyon véres jelenetek, amik megrázóak. Kemény ütközetek, ahol a szívem kiakart ugrani a helyéről. Megható vagy szomorú és fájdalmas pillanatok részeseivé is válhattam, amire gombóc nőtt a torkomban. És természetesen csipkelődéseken meg jókat lehet vigyorogni és nevetni. Továbbra is úgy ír Singh, hogy tökéletes könnyedséggel ötvözi a romantikát a krimivel és thrillerrel és mindezt úgy, hogy a sorok életre kelnek a szemem előtt. Ezenkívül tartogatott számomra meglepetéseket. Viszont nem tudom ki hogy van vele, de én örülnék egy angyal babának is, vagyis annak a hírnek, hogy Ellie várandós. Egyenlőre kiélvezhetik egymást, de felmerült a gyermek vállalás kérdése.

A következő kötet Dimitrié. Remélem nem kell sokat várnunk rá és titkaira fény derül. Addig is jön Noel novellája, akit Raphael küldött Nimra birodalmába.

" A szárny mérete arányos más testmérettel is?

És még van, aki azt mondja, hogy a nőknél nem a méret számít."

Kiadja: Egmont Kiadó
Terjedelem: 440 oldal

Nalini Singh - Angyali vadász

2011-11-20T14:35:00.002+01:00

1. Angels' Blood (2009) - Angyalvér (2010)
   Vélemény a könyvről

2. Archangel's Kiss (2010) - Angyalcsók (2011)
    Vélemény a könyvről

3. Archangel's Consort (2011) - Angyaltánc (2011)
  Vélemény a könyvről

4. Archangel's Blade (2011)
    Dimitri & Honor

A sorozathoz tartozó novellák:

1. Angels' Pawn (2009)
    Ashwini & Janvier

2. Angel's Judgment (2009)
Sara & Deacon

3. Angel's Wolf (2011) - Angyal és farkasa (2011)
    Angels of Darkness - A sötétség angyalai novellából
Noel & Nimra

4. Angel's Dance (2012)
    Angel's Flight novellából
    Galen & Jessamy

Katie Fforde - Száz boldog esküvőm

2011-11-18T08:29:00.000+01:00

2009-ben beszereztem mind a két megjelent Fforde könyvet, mert nagyon tetszettek a borítók. Aztán valahogy hátra került a polcomon, nem volt szem előtt, így nem is foglalkoztam vele. Jött a Könyvmolypárbaj kihívás és végig néztem mim van. Úgy éreztem ideje megtudni hányadán állunk az írónővel. Nos ezzel a könyvvel nem sikerül dőlőre jutnom, hogy be kell e szereznem a további köteteket, mert nem volt rám elementáris hatással.

Magáról a címről - Száz boldog esküvőm - nekem a 27 idegen igen című film jutott eszembe Katherine Heigl főszereplésével. A könyv elolvasása után nem értem miért ezt a címet adták. Megnéztem az eredeti címét, amit meghagyhattak volna, hiszen kifejezőbb: Wedding Season, azaz Esküvő szezon.

A könyv fedlapján ezt található: "Jane Austen bája - Jilly Cooper humora". Hm... Elgondolkodtam, hogy jön ide Jane Austen bája? Angliában játszódik a történet. Van benne egy mesés vidéki ház, gyönyörű környezettel, belül kopottas eleganciával, ami egy kis restaurálásra vár. És egy régence stílusú jelmezbálra is hivatalos az egyik főszereplő. Bájos és aranyos kis történet, de nem értem milyen módon, vagy hogyan értelmezzem, hogy ez Jane Austenos. (De lehet csak nekem nem jött át). Jilly Cooper műveit nem ismerem, ezért nem is tudhatom, mennyire jó a humora, de erre a könyvre túlzás azt mondani, hogy humoros. Egy vagy két viccesebb megnyilvánulás volt, több nem.

Fülszöveg is valamelyest félrevezető, hiszen ez által arra gondoltam, hogy Sarah lesz a főszereplő. Ehelyett három nő életéről szól a történet. Az a közös bennük, hogy kiválóak a szakmájukban, de szerelmi életük egy katasztrófa. Egy esküvővel kezdődik a történet, melyen mind a három lány élete fordulóponthoz ér.

Sarah, az esküvőszervező. Saját tapasztalatai miatt és ismerősei is rácáfoltak arra, hogy nem hisz az örök szerelemben. Az elején úgy éreztem nem leszünk egy hullámhosszon. Egyszeri csalódása miatt többé nem akar nyitni a férfiak felé. Pedig akárki akármit mondjon is, az ember táras lény. Igenis vágyunk arra, hogy szerethessünk és arra, hogy viszont szeressenek. A magány is jó és azt is ki kell élvezni, de egy idő után ez sem kielégítő. Jól esne, ha lenne egy párunk, akivel megbeszélhetnénk az érzéseinket, problémánkat. Akihez egy hosszú nap után odabújhatunk. És bár Sarah nagyon ellene van, hogy bármi is kialakuljon a sármos fotóssal, attól függetlenül szüntelenül vonzódik a férfihoz. Egy egészséges fiatal nőről van szó, tehát természetes és ez az érzés pedig mélyül, annak ellenére, hogy Hugoval kapcsolatban kiderül valami, ami elég hihetetlen volt és próbálja szakmai keretek között tartani a kapcsolatukat.

Elsa, a varrónő, ruhatervező. A remetelány. Nagyon szégyenlős, a háttérben szeret munkálkodni és nagyon nem szereti, ha a figyelem középpontjába kerül. Az esküvőn koszorús lányként kell helytállnia és itt ismerkedik meg Laurence-el, a vőféllyel. Mindig feketét visel, ami nem áll jól neki, ezért elviszik egy szakemberhez, aki megmondja mik a lány színei. (Zsani nagyokat pislogott, hogy van ilyen is...) A kissé visszahúzódó lány kezd megnyílni és magabiztossá válni.

Bron, a fodrász. Tehetséges nő, és nem csak a szakmájában, hanem a cukrászatban is. Egy baj van, hogy a párja teljesen elnyomja. Nem kérdéses el kell hagynia, de egy dolog tartja vissza, hogy nincs hová mennie. Új barátai (Sarah és Elsa) támogatásával megteszi a nagy lépést.

Ami egy kis gabalyodást okoz, hogy ugyanarra a napra két esküt kell Sarahnak röpke két hónap alatt megszerveznie: a kissé lökött húgának, Lilynek és egy hírességnek. Sarah, Elsa, Bron és Hugo együtt dolgoznak és a saját életük is alakul közben. Nem volt benne semmi plusz, semmi fordulat a könyvben. Kiszámítható volt, és bár az elején úgy éreztem, hogy félre fogom tenni, még sem tettem. Nem volt rossz, a szereplők kedvelhetőek és teljesen ki tudott kapcsolni. Könnyed habos-babos mese. De a vége az valahogy egy kissé abszurd és feleslegesnek tartom. Spoiler - Gondolok itt a lánykérésekre. Elsa és Laurence két hónap alatt találkoztak négyszer és egy szenvedélyes együtt töltött éjszaka után feleségül akarja venni a férfi Elsat. Hugonál és Sarahnál is egy kicsit gyorsnak tartom az esküvőt és a családalapítást, az összebútorozást viszont nem. De Bronnál és Jamesnél még az összebútorozást is, hiszen az ő kapcsolatuk még frissebb. - Spoiler vége.

Kiadja: UlpiusHáz
Kiadás éve: 2009
Terjedelem: 510 oldal

George R.R. Martin - Trónok harca

2011-11-16T17:21:00.001+01:00

A Tűz és a Jég dala 1

Nem olvastam eddig semmilyen fantasyt, legalábbis ilyen jellegűt. Még a Gyűrűk Urát sem vettem soha a kezembe, sőt még filmben sem láttam, mert egy középiskolai barátnőm megutáltatta velem. ( de a könyvek beszerezve, egyszer talán elolvasom) Mindenhol beleakadtam Martin könyveibe, mindenki csak dícsérte, és Molyon is csak jókat olvastam róla, ezért úgy döntöttem megpróbálkozom vele én is, nehogy már kimaradjak ilyen jó dologból. Nehezen indultam, engem borzasztóan sokáig zavart, hogy ilyen apró betűs a könyv, és nem akart bennem összeállni ki melyik családhoz is tartozik. A könyv végén van egy függelék, ahol ez le van írva, sokszor oda kellett lapoznom, de ahogy haladtam, megtanultam ki kicsoda, és elkezdett tetszeni a könyv.

Történetünk Westerosban játszódik, ahol most Robert Baratheon uralkodik segítőjével John Arryn-nal, majd jóbarátjával Eddard Stark-kal. A Stark dinasztia áll a konfliktus központjában. Megtalálható a könyvben minden. Szerelem, cselszövés, árulás, és harc, hogy az igazságra fény derüljön.

Brant, Aryát és Johnt nagyon megszerettem a Stark család szereplői közül. Bran egy hétéves fiúcska, aki éjjel-nappal fákra és falakra mászik fel, mindene a magasság, és ez sajnos később problémákhoz is vezet majd. Mindenre kíváncsi, csakúgy mint nővére Arya, aki a családban a lányok között a fekete bárány, ő ugyanis nem szeret naphosszat ülni és kötögetni, hanem inkább kardozik. Csak a fiúsabb dolgok érdeklik, és ezzel sok bosszúságot okoz szüleinek, és dajkájának. John, Lord Stark fattyú fia, akit felesége Cathelyn szívből gyűlöl, és elküldi a várból az Éjjeli Őrségbe, így ezután Johnnak harcolnia kell. Daeneryst is megszerettem hányatott sorsa miatt, és sokszor sajnáltam férje miatt is. A könyv az ő történetével fejeződik be, és nagyon kíváncsi vagyok arra mi lesz Danyvel a továbbiakban. Nem reménykedem abban, hogy mindenkinek boldog lesz az élete, már a könyv első felében megtanultam, hogy Martinnal ez nem így van. Sok ember halt meg akiket megszerettem, és sajnos az állatokkal sem történt ez másképp, úgyhogy igyekszem a kötődéseket kerülni, és minden rosszra felkészülök.

Maga a könyv 872 oldal, plussz a függelék. Nagyon hosszú, tömény, tele van információkkal, végig figyelni kell, mert hamar elveszíti az ember a fonalat. Ebben a könyvben nem sok fantasy elemmel találkoztam, inkább történelmi regény volt, amely elkalauzolt minket a lovagság korába, és megismertette velünk milyen is volt, vagy lehetett akkoriban az élet. Tetszett a könyv, végig zajlottak az események, de nekem száraz volt egy kissé. Lehet, hogyha elmerülök a folytatásokban elmúlnak majd ezek az érzéseim. Olvastam a többi könyv fülszövegét amik felkeltették a figyelmemet, szeretném előbb-utóbb beszerezni a folytatásokat, elképzelésem sincs mi fog még történni, hiszen Közeleg a tél…

„ Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán, és a legszelídebb szóra is újra vérzeni kezd”

Kiadja: Alexandra Kiadó
Terjedelem: 896 oldal

George R.R. Martin - A Tűz és Jég dala

2011-11-16T17:13:00.002+01:00

A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.

Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.

1. A Game of Thrones (1996) - Trónok harca (2008)
Anita véleménye a könyvről

2. A Clash of Kings (1998) - Királyok csatája (2008)

3. A Storm of Swords (2000) - Kardok vihara (2009)

4. A Feast for Crows (2005) - Varjak lakomája (2010)

5. A Dance with Dragons (2011) (fordítás alatt)

6. The Winds of Winter

7. A Dream of Spring

Johanna Lindsey - Botrányos házasság

2011-11-15T07:10:00.002+01:00

Ez a könyv Lindsey egyik önálló kötete, mely 2005-ben jelent meg Marriage Most Scandalous címmel.

Azt gondolná az ember, hogyha valami jó és tetszik, akkor ódákat lehet egy könyvről zengeni. Engem viszont cserben hagynak a szavak. Csak egy szó motoszkál a fejemben: tökéletes. Számomra legalábbis ez a könyv az volt. Észre se vettem, hogy vége. Csak azt, hogy hirtelen elfogytak a lapok és legnagyobb sajnálatomra nem volt tovább.

Sebastian Townshend egy értelmetlen párbajban megöli legjobb barátját. Addigi élete egy szempillantás alatt romba dől. Édesapja kitagadja, ő pedig elhagyja Angliát végleg. Új életet kezd a kontinensen, és az a hír járja róla, hogy bármilyen ügyet el tud intézni. Sok megrendelője akad, és az évek során kisebb vagyonra tesz szert. Otthonában azonban apját egyre több rejtélyes baleset éri, amiért Lady Margaret Lenor arra a következtetésre jut, hogy valaki merényletet tervez ellene. Európába megy, hogy felkutassa Sebastiant. Franciaországban végül felkeresi a híres Hollót, hogy segítségét kérje, de megdöbbenve látja, hogy a két férfi egy és ugyanaz.

Maggienek nincs könnyű dolga, mivel tizenegy év után nem azt a kedves, sármos férfit találja, aki azelőtt volt. Sebastian egy hideg, keserű, közönyös és félelmetes emberré vált, aki a halált keresi. A lány azonban életre kelti. Imádtam a pimasz piszkálódásokat, melyekkel felhergeli a lányt, és ezzel parázs szócsaták alakulnak ki közöttük. Kedveltem a többi szereplőt is, de különösen a kissé már szenilis Abigail nagymamát. Persze akad kivétel is: a mérhetetlenül önző, kizárólag csak önmagával foglalkozó Julian, akinél egy érzés volt bennem: a szánalom. A család teljesen széthullott Sebastian kitagadásával. Sikerül e túljutniuk a sérelmeken és az élet igazságtalanságán? Őszintén bevallani egymásnak tévedéseiket, érzéseiket?

Nem volt se időm, se kedvem elgondolkodni a cselekményeken. Egyszerűen csak sodródtam az árral és így a vége nem kis meglepetést okozott. Titkok, árulás, cselszövések, harag, szomorúság, fájdalom. Ugyanakkor szórakoztató és romantikus is, mely fűszerezve van egy kis csábítással, erotikával és szerelemmel.

Nagyon szívesen ajánlanám a műfaj kedvelőinek a könyvet, de kizárólag azért nem teszem, mert bőven elég átélnem egy emberrel (Anitámmal), amíg elolvas minden olyan könyvet, amit állítása szerint miattam vett meg, majd közli, hogy nem lesz szét rúgva a hátsó felem.

Kiadja: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2011

Benina - A Boszorka fénye

2011-11-11T07:19:00.002+01:00

Bíborhajú 1

Szeretem a boszis történeteket, de visszatartott, amikor megtudtam, hogy magyar az író. A másik dolog, hogy nagyon megválogatom, mi az amit meg is veszek, mivel a piac már nagyon telitett, - és mert sajnos mindent lehetetlenség beszerezni. Kíváncsiságom ellenére hősiesen álltam a sarat. Erre szülinapomra megkaptam Anitámtól, (amire én bujtottam fel). Ejnye bejnye mind a kettőnknek.

Claire White boszorka és nem is akármilyen. A tiszta vérű Utolsók egyike. A lány mégis az emberek között nőtt fel nagybátyával és mentorával. Claire életét folyamatosan veszély fenyegeti, a Zsoldosok forgatják fel érte az egész világot, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak vele. Amikor rálelnek, végig kell néznie, ahogy szeretett mentorát megölik. A Bölcs új mentort küld hozzá. És mikor megjelenik Kellan hosszú fekete bőrkabátban, tudtam, hogy ő lesz az én emberem. Bár közelebb állnak hozzám a szemtelen, arrogáns, szexi hősök, de ez nem jelenti azt, hogy nem szerettem meg a majdnem végtelen nyugalommal rendelkező, csendes, mégis határozott, és Clairevel oly gyengéden bánó félig boszi, félig démon hősünket. Hősnőnk pedig kedves, jólelkű, önbizalom hiányos leányzó, akivel egy két dologban tudtam azonosulni is. Ezért könnyedén beletudtam képzelni magam a helyzetébe és sok esetben áttudom érezni amin keresztül megy. Biztos vannak, akik úgy gondolják, a könnyek sebezhetővé teszik az embereket. A sírást sosem tartottam gyengeségnek, ez is csak egy módja az érzelmeink kifejezésének. Végig nézni szerettünk halálát, vagy rátalálni holtan, ez egy mély seb, és nem számít hány év telik el, ezt sosem lehet kitörölni az emlékeinkből. De egy barát elvesztése is megrázó, (még akkor is, ha nem a halál választ el tőle, hanem teljesen más ok). 18 évesen én is sokszor elpirultam még, ami a tapasztalatlanságnak köszönhető, ahogy ez Claire esetében is így van.

Maga a történet lassan indult be, és ezért lassan is szippantott a világ magába és hódított meg. Ami egyébként nagyon is tetszetős, és meg van a maga egyedisége is. Ugyanakkor nem egy nagyon pörgős könyv, még akkor sem, ha a könyv utolsó negyedében azért felpörögnek az események és a könyv letehetetlenné válik, ami egyben feledteti is velem, hogy kezdtem morcos lenni. Bár Claire és Kellan aranyos páros, és kapcsolatuk folyamatosan bontakozott ki, mégis kezdtek egy kicsit sokká válni az ismétlődések, hogy mennyire jól néz ki a pasi, akitől a lány lélegzete mindig elakad, de még sem tudja, egy ilyen tökéletes pasinak, miért pont ő kell. Valószínűleg ez fel sem tűnt volna, ha talán az események gyorsabban vagy másképpen alakulnak. De fátylat rá, mert ettől függetlenül tökéletesen kidolgozott karakterekről van szó.

Ahogy a mellékszereplők is, hiszen nem sok fejfájást okoztak nekem. Könnyedén ki lehet rajtuk igazodni. Egyetlen személy volt, akit nem tudtam hová tenni, ez pedig Maxine volt, Claire barátnője. Spoiler - Nos tudtam, hogy nem stimmel valami vele, mégis ő okozta a legnagyobb meglepetést. Az a lelki vívódás, amin neki keresztül kellett menni, és őrlődött a családi örökség és a barátság között. És a legvégén győzött a legmélyebb barátság a feláldozásával. Az én szememben és szívemben, ő ártatlan volt és azt kívánom bár lenne vagy lett volna mód, hogy segítsenek rajta. Egyúttal felmerült bennem egy kérdés: hová tűnt a teste?- Spoiler vége.

A morgolódó Lint imádtam. Milan, az Utolsók egyike keltette fel még az érdeklődésemet, és vele remélem még találkozunk, mert szeretném ha mosolyt csalna az arcomra. Annak a hírnek pedig nagyon örülök, hogy Milannak lesz saját könyve, melyet izgatottan várok. A többiek karaktere annyira már nem fogott meg, számomra legalábbis nem voltak kiemelkedőek. A vörös hajú démonlányt viszont nem tudtam igazán megkedvelni sem. Spoiler - Ez a fajta gyűlöletbe átcsapó féltékenység, sosem jó tanácsadó, és kevés esélye van, hogy kedvelhetővé váljon. Megsajnáltam, amikor Kellan úgy elbánt vele, és ugyan nem vártam drasztikus változást, még sem számítottam további dacosságra. Szinte el is felejtettem miért sajnáltam meg, viszont meglepett, hogy aztán ilyen hamar feladta. Persze nem volt addig sem esélye K-nél, de hirtelen távozására sem számítottam. - Spoiler vége.

Lapoztam, lapoztam, majd szöget ütött a fejemben, hogy fogalmam sincs, hol játszódik a történet. Vagy az én figyelmemet kerülte el vagy tényleg nem derült ki? Leírásokat kapunk a White-lakról vagy azokról a helyekről, ahol járunk, de furcsa volt, hogy ennyire a sötétben kell tapogatóznom. Aztán a végén eme problémám részben - és egy kicsit későn -, de megoldódott. Viszont az még mindig nem tudom, ez a világ teljesen az írónő képzelt világa, vagy esetleg Amerikában vagyunk?

Mindent összevetve egy boszorkányosan jó kis könyv. A végére majdnem mindenre megkaptam az olvasás során felmerülő kérdéseimre a választ. Kíváncsi vagyok a folytatásra, hogyan szövögeti az írónő a szálakat. Szerencsére nem kell sokat várnom rá, hiszen már megjelent és jövőhéten remélem már a kezemben lesz.

Kiadja: Könyvmolyképző

Sorozat kötetei:

1. A boszorka fénye (2010)
  Siza véleménye a könyvről

2. A boszorka démona (2011)
    Vélemény a könyvről

3. A boszorka városa (2012)

Julia Quinn - Tisztességes ajánlat

2011-11-08T18:00:00.002+01:00

Bridgerton család 3

A Bridgerton testvérek nagyon hasonlítanak egymásra. Gesztenye színű hajukról mindig felismerik őket, még egy maszkabálban is. Viszont, ami hősünket idegesíti, hogy nem tudják őket megkülönböztetni. A Társaság szemében ő csak egy Bridgerton. Ő azonban önmaga szeretne lenni mások szemében. Benedict és nem pedig a második. Aztán megtörténik a varázslat egy gyönyörű ezüstruhás hölgy érkezésével. Aki a férfit látja,azt aki valójában, és nem csak azt, hogy ő egy Bridgerton.

Ez a rész kisebb változtatásokkal, de egy igazi Hamupipőke sztori. Egy csodaszép varászlatos mese, (és én nagyon szeretem a meséket, különösen ezt, hiszen egyik kedvencem). Melyben szerepel egy gonosz mosta, és két lánya (egyikük szép, de felszínes liba, még a másik kissé molett, de kedves lány, akit az anyja teljesen elnyom és lépten nyomon megaláz). Hősnőnk Sophie Beckett törvénytelen születésű. Édesapja gyámleányként neveltette fel, de sosem fogadta el. Váratlan halála után kiderül, hogy végrendelkezésében hagyott hozományt lányára, melyről azonban mostohája "elfelejtette" tájékoztatni. És cselédként dolgoztatja a lányt.

Közeleg a Bridgerton álarcosbál, melyre Sophie is belopakodik és találkozik élete férfijával. Éjfélig van idejük együtt lenni, és amikor éjfélt üt az óra a titokzatos hölgy menekülőre fogja, de a cipője helyett a kesztyűjét felejti Benedictnél. Két év múlva találkoznak újra vidéken, ahol Sophiet szorult helyzetéből kimenti a hercege. Személy azonosságára nem derül fény, mert sajnos a férfi nem ismeri fel. De a lelke igen. (Megmondtam volna e Sophie helyében? Nem. Várnám, hiszen az lenne az igazi, ha önmagától jönne rá.) Kettőjük kapcsolata mégis különleges és megható.

Ezeket a részeket szeretem, ahol szinte az egész család jelen van és kapom a testvéri civódásokat, piszkálódásokat. Violet Bridgerton mindig ott van gyermekei mellett, és bár sokszor gyermekei idegeire megy házassági szervezkedésével, egy tökéletes és kiváló anya, aki bármire képes gyermekeiért, és egyformán szereti mind a nyolcat.

Kiadja: Gabo Kiadó

Könyvmolypárbaj

2011-11-07T08:12:00.000+01:00

November 8-án indul a Könyvmolypárbaj, melyen mind a ketten részt veszünk. A kihívás lényege, hogy 10 hónap alatt 7 vagy 10 könyvet kell elolvasni a teljesítéshez. A listán szereplő könyveket úgy válogattuk ki, hogy vannak közöttük olyanok, melyeket szeretünk és azonnal rávetjük majd magunkat. És vannak olyanok melyeket vagy nem ismerünk még, de szeretnénk elolvasni csak még nem jutottul el odáig, vagy például én nehezen szánom rá magam a folytatások elolvasására.

Siza24 (Anita) listája (10 könyv):

1. Suzanne Collins - A kiválasztott
2. Darren Shan - Kígyók városa
3. Stephenie Meyer - A burok
4. Becca Fitzpatrick - Crescendo ( magyarul)
5. Steve Berry - A templosok öröksége
6. Steve Berry - Alexandria link
7. Rafael Abalos - Grimpow
8. Alex Flinn - Csók, pont jókor
9. Marian Keyes - Van valaki odaát?
10. George R. R. Martin - A trónok harca

Hachi (Zsani) listája (10 könyv):

1. Katie Fforde - Száz boldog esküvőm
2. Nalini Singh - Angyaltánc
3. Julia Quinn - A hereg és én

   4. Johanna Lindsey - Botrányos házaság
   5. Jenna Black - Varázsütés
   6. J.R.Ward - Felszabadított szerető
   7. Lara Adrian - A vámpír sírja
   8. Andrea Cremer - Keresők
   9. Benina - A Boszorka fénye
10. Danielle Trussoni - Az átok

A kihívás blogja: http://konyvmolyparbaj.blogspot.com/

Részletek, szabályok: http://moly.hu/kihivasok/konyvmolyparbaj-masodik-felvonas-jelentkezes-indul

Jeaniene Frost - Karó és sírhant

2011-11-05T11:29:00.003+01:00

Cat és Bones 2

Előző részre spoileres!

Négy és fél év telt el, hogy Cat elhagyta szerelmét, Bonest és dolgozni kezdett a Nemzetbiztonság titkos osztályán. Mindeközben az élőhalottak világában elterjedt a hír a vörös hajú, szürke szemű lányról, gúnynevén a Vörös Kaszásról, aki írtja a gyanútlan vámpírokat. Főnöke, a már első részben megismert Don, kiküldi terepre. Méghozzá a türkiz szemű és gesztenyebarna hajú Liam Flanneryhez, egy öntelt, de szexis vámpírhoz, aki mint kiderül nem is akárki.

Cat még mindig szentimentális. Az eltűnésével új nevet is kapott: Cristine Russell vagy Catrina Arthur. Sőt ott van még a keresztezett csont tetoválás a csípőjén. Kire is utalnak a vezetéknevek vagy a tetoválás? Nem kérdés morcos voltam, amiért Cat képes volt elhagyni Bonest, és azért is mert ennyi év eltelt - hiába. Még sem volt nehéz megbocsátani. Pont a szentimentalizmusa mentette meg és az is, hogy sosem szűnt meg szeretni és mert szenvedett. (Gonosz vagyok tudom, de ha ilyen tökéletlen volt...)
Vámpírokban nagyon erős a területvédő ösztön. Már láthattuk, hogy mind Bonesnál, mind Catnél kiütközött az első részben, itt viszont még erőteljesebben jelen van. Ez pedig a sok új szereplőnek köszönhető.

Az első 70 oldalon megismerhetjük Cat új életét és kommandós csapatát. Négy férfi és persze a főnök az akik fontos szerepet kapnak. Juan, Dave, Cooper: akikre bármikor bármiben lehet számítani és akiket pillanatok alatt megszerettem. Tate: az ő esete már bonyolultabb. Egyrészről sajnáltam: a viszonzatlan szerelem nem épp jó érzés, és ha ez nem lenne elég, látnia kell azt, hogy a szeretett nő egy másik férfival van. Más részről viszont nem mindig tetszett a viselkedése. Don: a dolgok elhallgatásához nagyon ért és nem kis meglepetést tudott okozni. És végül Cat barátnőre lel Deniseben. Bones pedig sehol sincs még... Aztán elkezdődik az esküvői ceremónia és a vőlegény oldalán ott áll platina szőke helyett méz barnán, továbbra is észbontóan: Bones. Problémáik tisztázásával úgy döntenek, hogy folytatják kapcsolatukat. Ami sem Cat csapatának, sem a kedves mamának csöppet sem fog tetszeni. Ennek is köszönhetően fergeteges szócsatákat olvashatunk Justina és Bones között. És ha nem lenne elég szembenézni a sárkánnyal és a csapat rosszallásával, valaki nagyon szeretné holtan látni Catet, és Bones nemzője, a megszállott ritkasággyűjtő Ian is megakarja szerezni magának a félvér leányzót. Iannek már itt rajongója lettem. Mit mondhatnék szeretem a rossz fiúkat.Viszont Cat és Bones kapcsolatába mások is bezavarnak, ami által megismerünk egy újabb darabot Bones múltjából. Annette rajongó nem lettem, és nem is valószínű, hogy az leszek, de ez majd még elválik.

Bonesban nagyon szeretem az egyenességet és az őszinteséget. Nem hantázik össze-vissza, hanem megmondja az igazat. Persze van amelyik fáj vagy rosszul esik Catnek, de az igazságra szavazok, vagy a féligazságra, mert önmarcangolni magunkat nem kellemes dolog.

Továbbra is akciódús, izgalmas, fordulatos. Izzik benne a szenvedély, a szerelem, és ennek köszönhetjük a túlfűtött erotikát. Illetve elmerülünk a vámpír társadalom szabályaival való megismerkedésbe is.

Kiadja: Ulpius

Maggie Stiefvater - Várunk

2011-11-02T14:31:00.003+01:00

Mercy Falls farkasai 2

Sokáig nem fogtam bele ebbe a könyvbe, mert tudtam, hogy rossz lesz a vége, és ez nálam elég nagy visszatartó erő. De lassan jön a befejező kötet, így rászántam magam, mert a novemberi könyvdömpingben nem akartam még ezzel időzni.

Ez a kötet még szomorúbbra sikerült mint az előző. Itt végre Sam és Grace boldogok lehetnének együtt, nem kell már félni a hidegtől, a téltől, Sam nem változik többé farkassá. Nehéz neki megszoknia az új helyzetet, már bátran gondolhat a jövőjére, lehetnek céljai. Becktől is át kell vennie a falkavezér szerepét, eközben megjelennek az új farkasok, és velük sem egyszerű, mert nem a megszokott ritmusban változnak át. Gracen pedig új, furcsa betegség tünetei jelentkeznek, amit megpróbál addig titkolni, amíg súlyossá nem válik a helyzet. Sam pedig igyekszik megmenteni szerelme életét.

A történetet Sam, Grace, Isabel, és egy új farkas, Cole szemszögéből ismerhetjük meg. Tetszett a két szereplő szála, de jobban örültem volna, ha többet kapunk Samékből. Grace szüleire nagyon berágtam a viselkedésük miatt. Eddig nem törődtek a lányukkal, fontosabbak voltak a barátaik, a kiállítások, igazából minden. Grace nagyon sokat volt egyedül. És most, hogy a lányuk felnőtt, szerelmes, nem bírják ki, hogy bele ne avatkozzanak az életébe, és mindenáron megpróbálják távol tartani őket egymástól. És mindezt miért? Mert Sam ott aludt. Én a helyükben elgondolkodtam volna azon, hogy mit rontottam mint szülő, nem rögtön támadok. Nagyon örültem, hogy Grace megmondta nekik a véleményét, és nem hagyta magát.

Nagyon sajnáltam Samet és Gracet, főleg amikor a lány egyre rosszabb állapotba került, és Sam nem lehetett ott vele. Belegondolni is rossz abba, hogy a szerelmünk szenved, haldoklik, és nem lehetünk vele, egy ostoba szülői megfenyítés miatt. Így is elég fájdalmas az ő kis történetük, de így, hogy Grace farkassá változik szörnyű. Eddig Sam miatt nem lehettek együtt, és ő szenvedett, jutott nekik egy kis boldogság, és most Sam veszíti el szerelmét.

Nem tudom mi fog történni a harmadik részben, nem is szeretnék utánajárni, de remélem, hogy happy enddel zárul a történet, Sam megtalálja Gracet, és a gyógymódot, a falka pedig – ha megmaradnak esetleg farkasnak- biztonságban lesz. Várom a befejező kötetet, remélem novemberben már tényleg meg fog jelenni.

"Az ölelő karja, az illata, amikor alszik, a szuszogása maga az otthon, és minden amit csak egy nap végén kívánhatok."

Kiadja: Könyvmolyképző

Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz

2011-10-31T14:18:00.006+01:00

Cat és Bones 1

Sok könyv sorozatot olvasok, szeretek és ezek közül is meg vannak a kiemelkedőek, a kedvencek. A rangsorolást butaságnak tartom, mert valamit/valakit vagy szeretek vagy sem. Frost világa és szereplői azonban mindenkit háttérbe szorítanak. A sorozat és különösen Bones nálam örök téma, hiszen teljesen a rabjává váltam. Mindegyik megjelent magyar részből két példányom van és egy pedig angolul. (Az 5. és 6. kötet még beszerzésre vár, ahogyan Spade könyve is.) Bones és csapata jöhet bárhol, bármikor, bármennyi mennyiségben. Nem tudok vele betelni.

Amikor először olvastam és tudomásomra jutott, hogy mi lesz a vége, félre raktam, hogy majd megvárom a második részt. Nos addig húztam, amíg megjelent a 3. kötet is, és csak év elején jutottam el az elolvasásukhoz. Hogy hogyan tudott eddig elhúzódni? Magam sem tudom a választ, mert az első perctől szerettem a párost. Arról nem is beszélve, hogy Bonesért már akkor megvesztem, tehát nem új keletű az érzés. Bár jobban jártam, mert így is idegölő volt a várakozás, hát még ha korábban olvasom...

Vámpírmániám töretlen mind a mai napig, de (a borító borzalmassága ellenére) ez a sorozat birizgálta leginkább a fantáziámat a kezdet kezdetén. Egy szó ragadt meg bennem: vámpírvadász. Akaratlanul is Buffyra emlékeztetett, bár persze vajmi kevés közük van egymáshoz. Hősnőnk ugyanis maga is félig vámpír. Az Ohio államból származó Catherine Cathleen Crawfield 16 éves korában tudta meg az igazságot önmagáról, és immár 6 éve kitartóan és elszántan öli saját fajtáját. Felszedi a gyanútlan vámpírokat, majd minden bűntudat nélkül végez velük. Könnyen felismeri őket természetfeletti kisugárzásuk és magabiztosságuk miatt. Minden simán ment, mostanáig. Az egyik alany teljesen kibillenti a megszokott rutinból, és a vadászból préda válik. És itt is van a minden szempontból őrjítő Mester vámpír: Bones. Egyességet kötnek: a lány segít Bonesnak becserkészni a vámpírokat, míg a férfi kemény kiképzésben részesíti, mellyel javítanak Cat adottságain, képességein. Bones bérgyilkos és fejvadász (mikor mit kíván az ügyfél). Az ügy, melyben a férfi 11 éves kutatása van benne, közelít a cél felé, azonban egyre veszélyesebbé válik. A prioritások és az érzelmek változásával a tét is magasabb lesz.

Bones és Cat között a legnagyobb szakadék, melyet mind kettőjüknek le kell küzdeni: a lány előítéletei a vámpírokkal szemben. Bones által megismerjük ezt a világot, és annak szabályait, mely cseppet sem épül a népi hiedelmekre. Például sem a fa, sem a szenteltvíz, sem a fokhagyma nem ártalmas élőhalottainknak. Közben informálódunk a két főhősünk életéről és megtudjuk hogyan alakul a kapcsolatuk. Bonesnak és Catnek is meg van a saját humora. Férfié néha már egy kicsit beteges is, de többek között ezért is imádom. Meg azért is, amiért ravasz, szemtelen, arrogáns, és mert egy Isten. Mind ketten törvénytelen gyermekként születtek. (Ami még mindig megdöbbentő a 21. században, - még akkor is, ha Licking falls egy kis város -, hogy ugyanúgy megbélyegeznek emiatt egy gyermeket. Mennyire maradiak még mindig az emberek...)

Megismerhetjük, azaz szolgálatunkra áll Bones hű barátja, az ízig-vérig arisztokrata, DeMortimer báró, ismertebb nevén Spade. De nem szabad megfeledkezni Rodneyról, a ghoulról sem. Justina, Cat anyja nagyon ellenszenves számomra.

Humoros, szórakoztató, szenvedélyes, izgalmas és akciódús. Bár a végét utálom és Catre haragszom, kihagyhatatlan és feledhetetlen.

Kiadja: Ulpius

Feljegyzés és egy kis emlékeztető magamnak (Spoileres!!!):

Bones

Teljes neve: Crispin Philip Arthur Russell III

emberi foglalkozása: tolvaj, dzsigoló/prostituált

vámpír foglalkozása: fejvadász

átváltoztatása: 1790-ben Ausztráliában, 24 évesen

átváltoztatója: Ian

anyja: Penelope, prostituált, 15 évesen szülte

Sara Bennett - A csábítás fortélyai

2011-10-26T13:21:00.003+02:00

Greentree nővérek 1

Vivianna Greentree Londonba érkezik, hogy mindenképpen megakadályozza, hogy kilakoltassák a gyerekeket az árvaházként fenntartott birtokról, melynek ő az egyik elkötelezettje és segítője. A tulajdonos azonban nem más, mint a jóképű gőgös élvhajhász, Oliver Montegomery. A lord nem áll el szándékától, hiszen meg van a saját indítéka, amiről nagynénjén, Lady Marshon kívül senki sem tud. A férfi viszont nem számol azzal, hogy a lány, mennyire makacs és kitartó. Követi a férfit egy házba, ami nem másé, mint a híres és szépséges kurtizáné, Aphroditéé. Azt tudni kell Miss Greentreeről, hogy ízig vérig reformer, akit nem érdekelnek a társadalmi szabályok. Így hát mivel észérvekkel nem tud hatni Oliverre, ezért beveti a csábítást, melyhez Aphrodité látja el tanácsokkal. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy vonzódik a férfihez, ahogy a lordot is elemi erővel önti el a lány iránt a vágy.

Az eleje olyan jól indult. Szimpatikus volt, mind a két főszereplő, majd jött a hideg zuhany. Legalábbis, ami Viviannat illeti. A lánytól a falra tudtam volna mászni. Az élet más területén nem, de a férfival való kapcsolatban egyik pillanatban bevállalós, a következőben meg teljesen elbizonytalanodik. Egy ilyen szenvedélyes, belevaló nőtől én magabiztosságot vártam, nem pedig bizonytalanságot és kétségeket. Túl sokat gondolkodott. A másik problémám az volt, hogy az írónő nem engedett gondolkodni. Vagy azért, mert nyilvánvaló volt és ki lehetett következtetni rögtön, vagy mert ő maga fedte fel az igazságot. Szeretem azt, ha gondolkodhatok, izgulhatok egy könyvön vagy ha vannak benne csavarok. De itt? Csak egyetlen egy dolog maradt: a bizonyíték megtalálása. Amiben szintén lehet tudni mi állhat.

Kedvelem a sármos élvhajhászokat, mint amilyen Oliver is. Volt egy dolog, ami miatt nem tudtam mit gondoljak róla, mert számomra nincs mentség arra, amit tett a bátyával szemben, de ugyanakkor nem is szerettem volna ítélkezni. És amikor pedig kiderült a teljes igazság megkönnyebbültem, mert én többet képzeltem bele a szituációba, mint ami volt. Nem azt mondom, hogy ő nem volt hibás, és van miért korholnia magát, de ő is csak a körülmények áldozata lett.

Ugye élvhajhászról beszélünk, tehát értenie kell a dolgát... és az erotikus résszel nem is volt gond. Sőt! Merész volt. Sok ágy jelentet olvastam, a kocsis jelentek sem újak már. Na de egy színházi páholy?! Nem semmi...

Örömmel vettem, hogy Viktória királynőt és férjét, Albert herceget is szerepeltette az írónő.

Aphroditét hamar megkedveltem. Jó volt a naplóját olvasni, amiből szerettem volna többet kapni, bár van még két rész, szóval még nem csüggedek. A következő rész előreláthatólag 2012 júniusában kerül ki a nyomdából Vágyálom címmel. Egyetlen egy elvarratlan szál maradt, hogy ki volt az, aki elraboltatta a kislányokat az édesanyjuktól?!

Kiadja: General Press

Sorozat kötetei:

1. Lessons in seduction (2005) - A csábítás fortélyai (2011)
Vivianna Greentree & Oliver Montegomerry

2. Rules of Passion (2005) - Vágyálom (2012)
Marietta Greentree & Max Valland

3. Mistress of Scandal (2007)
Francesca Greentre & Sebastian Thorne